Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - „…s amik történni fognak” (Sándor Ivánnal beszélget Ménesi Gábor)
19 – Ide kapcsolnám Vári György gondolatát, aki Az éjszaka mélyén 1914 című regényed kapcsán így fogalmaz: „a megértés igénye valójában nem párosul semmilyen jövő ígéretével, azzal a feltevéssel, hogy a megértett múlt később segíthetne elkerülni a történelem megis- métlődését, nincs terapikus esély, ez az életművet a kezdet kezdetétől éltető ethosz végér- vényesen elveszni tűnik ebben a könyvben”. Hozzáteszi, hogy minden visszatér a „szokásos időben” , egyik kedves kifejezésedet kölcsönözve. Hogyan haladtál ennek tükrében az új regény felé vezető ösvényen? – Nem egyik napról a másikra alakult ki bennem ez a felismerés, hanem az elmúlt évtizedek folyamatos regénymunkája és esszétörekvései során, valamint a megélt kor- szaktapasztalat nyomán. Ugyancsak hozzájárult, hogy megismertem a magyar és a világirodalom legfontosabb alkotásait, a meghatározó gondolkodók szellemi teljesítmé- nyeit, amelyek beépültek a munkáimba. Lépésről lépésre haladtam, hiszen a hetvenes- nyolcvanas években írott regényeimben még nagy szerepet kapott a linearitás, miközben később visszagondolva engem is meglepett, hogy első, a magam számára mérvadónak tekintett művem, A futár zárójelenetében a főalak által vállalt útkeresés és küzdelem végén egy nagy leszámolás következik be a regényhős halálával. Vagyis az emberi sors lehetséges változatai közül a végpusztulást találtam meg, ami bizonyára összefügg azzal, hogy akkoriban kezdtem Bibó Istvánnal foglalkozni, továbbá a magyar és az európai tör- ténettudomány jelentős teljesítményeivel, és akkor tettem rendszeressé az esszéírást. Az új évezred első éveiben jutottam el addig a felismerésig – ahogy erre mások mellett Vári György jó érzékkel, lényeglátóan rátapint –, hogy a humanista kultúrakorszak elenyészé- sével, a tradicionális európai értékek elporladásával olyan új vákuumhelyzet jött létre, amelynek ábrázolása új formaelemek bevetését teszi szükségessé. Broch Hoffmannsthal és kora című könyvében világosan leírja a mindig visszatérő vákuumok sorozatából adó- dóan megsejthető új helyzetet, összegzi azt a folyamatot, mely a huszadik század elején vette kezdetét, és következménye lett két világháború, a fasizmus és a bolsevizmus. Úgy fogalmazta meg mindezt, hogy megállapítása érvényes a mai világhelyzetre is, gondol- junk csak a legfrissebb eseményekre az Egyesült Államoktól Észak-Koreáig, Moszkvától Washingtonig, Szíriától Moszkváig, vagy Franciaország és Németország stabilitásának viszonylagos meggyengülésére, a Brexitre, a közel-keleti helyzetre, amelyet a jelenlegi izraeli miniszterelnök teljesen más politikával próbál átrendezni, és gondoljunk arra, hogy a kelet-közép-európai országokban a rendszerváltás után felmerült a korábbi egyeduralmi világba való visszacsatolás lehetősége. Így jutottam el első világhábo- rús regényemben a teljes pusztulásig, a történelem végjátékának mély szakadékáig. A Vanderbilt-jacht hajóorvosá ban ugyancsak az ürességet és a sötétséget ábrázoltam, de úgy éreztem, nem tudtam eléggé arányosan egységes kompozícióvá alakítani a külön- böző idősíkokat és formaváltozatokat. De nem követtem el poétikai hibákat, csak nem sikerült a magam számára megnyugtató formavilágot létrehozni, és akkor vágtam neki a XVI. században játszódó regénynek. – Hogyan jutottál el A hetedik nap megszületéséig? – A kilencvenes években írtam két Hamlet-tanulmányt, és foglalkoztam a Lear királ lyal, levelet váltottam Fodor Gézával, aki rendkívül otthonosan mozgott Shakespeare világá- ban. Már a hatvanas években megismertem Jan Kott nagy hatású tanulmányait, színházi kritikusként, a Film Színház Muzsika főszerkesztő-helyetteseként lépést tartottam a Hamlet- előadásokkal. Ma már ritkábban érint meg erőteljesen egy-egy színházi előadás, de néhány évvel ezelőtt az Örkény Színházban láttam Bagossy László kiváló Hamlet-rendezését, ami- nek a vége különösen elgondolkodtatott. A haldokló címszereplő azzal búcsúzik barátjá- tól, Horatiótól, hogy mondjon el az utókornak mindent, ami megtörtént. Gondold meg,
