Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Dobozi Eszter: Képek és képzetek I. (versciklus)
12 Toll és kavicságy A könnyű s a nehéz. Az égieknek rokona és a földé. Szállni föl-föl, a napkorong körül szárnyalni rendben, sugárrá válva, koronát s a köntöst föladva rája, ki úr mind a teljes világ fölött s a részletekben. Ő jön felénk madár alakjában, fehérlőn, vagy mint az angyal, áttűnvén a fényből. Láthatatlan köldökzsinór Közel megyek: csak keszekusza szálak. Te vagy talán a cserszömörce bokra, most kellő távolságba jutva látlak. Ahogyan eltévelyedő, zokogva nézek körül, téblábolok a tájban. Ami volt, már minden annak a roncsa. Láthatatlan köldökzsinór kötöz még bennünket össze, amint föl-föleszmélsz. Álom E konok körökből én most kilépek. Nem tarthat vissza a bűvös erő sem. Semmi sincs, mi húzna vissza, se ének, se átok, se áldozat. Ha lelőnek, az sem. Uszulhattok ebek! Szirének ülhetnek vállamon. Belül is süvöltnek? Majd elhajózom én a virradattal, hol ringó gyümölccsel a táj vigasztal.
