Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 10. szám - Gion Nándor: „Az írók tisztességesen politizálnak” (IV. rész – közreadja Kurcz Ádám István)
30 Csöndes őszben reménykedem 11 Gion Nándor jugoszláviai magyar író a napokban Budapesten átvette a magyar Művelődési Minisztérium József Attila-díját. Ő az első nem magyarországi magyar író, akit kitüntettek ezzel a rangos elismeréssel. Gion Nándor 1987 őszén megkapta a Déry Tibor-alapítvány díját is, amelyet azoknak az íróknak ítélnek oda, akik a magyar irodalom művelésében különösen kimagasló eredményt értek el. A Déry Tibor-díj kapcsán készült interjúnkban elmondtuk, hogy az 1968. évi regénypályázati első díjtól számítva (amelyet Testvérem, Joáb című regényéért ítéltek oda neki) Gion Nándor pályájának íve – az olvasottságot és a szakmai elismeréseket is figyelembe véve – meredeken ível fölfelé. Íme egy újabb elismerés, egy újabb állomás, amely számvetésre késztet. – A Déry Tibor-díj után váratlanul érte-e a József Attila-díj odaítéléséről szóló hír? – Váratlanul ért. Úgy tudtam, hogy József Attila-díjat ez ideig csak magyarorszá- gi írók kaptak. Azt hiszem, ez így is volt. Most megkaptam én is, és örülök neki. – Ez az újabb rangos elismerés is azt jelzi, hogy tévesek azok a nézetek, amelyek a jugoszláviai magyar irodalom és kultúra szűk nyelvi és szellemi határok közé való bezár- kózottságát hirdetik. Persze, gondolok itt arra is, hogy a Sortűz egy fekete bivalyért című ifjúsági regényéből készült francia–magyar filmnek külföldön is szép sikere volt, hogy művei szerbhorvát, szlovén, szlovák, ruszin, albán, macedón és lengyel nyelven is olvashatók... – Én nem észleltem a jugoszláviai magyar irodalom és kultúra bezárkózott- ságát. Más nyelvű jugoszláviai irodalmak szándékos bezárkózottságában sem hiszek. Ha valakik nyitottságra törekednek, akkor azok minden bizonnyal az írók, hiszen azt szeretnék, hogy minél szélesebb körben tudomást vegyenek róluk, műveikről, megmérettessenek gyakrabban, esetleg hatni is szeretnének több irányba. Ehhez mindenképpen szellemi nyitottságra van szükség, mind a befogadást, mind a kisugárzást illetően. A nyelvi határok viszont adottak. Ezeknek túllépése nem kizárólag és nem mindig csak az írótól függ. Segítség és egy kis szerencse is kell hozzá. Nekem néha szerencsém volt. – A Forum Könyvkiadó, a folyóiratok, a rádió és a Magyar Szó jóvoltából a jugoszlávi- ai magyar olvasók meglehetősen jól tájékozódhatnak a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek irodalmáról. Véleménye szerint mit kellene tenni azért, hogy a mi irodalmunkat is jobban megismerjék itthon, az országban? – Az írók teendője, hogy jó könyveket írjanak. Aztán van, aki ügyesen tovább adminisztrálja magát, van, aki nem. Ez persze még nem elég. Erőteljesebben kellene népszerűsíteni értékeinket az egész országban, elsősorban azoknak az intézményeknek és szerkesztőségeknek, akik nagyon helyesen rendszeresen tájé- koztatnak bennünket más nyelvű irodalmakról. Nekünk is lenne mit felkínálni. Vannak íróink, és ezek végzik is elsődleges teendőjüket. Jó könyveket írnak. 11 Interjú a József Attila-díjas Gion Nándorral alcímmel jelent meg itt: Békés Megyei Népújság, Köröstáj kulturális melléklet, 1988. május 7., 8. Ismeretlen időpontban megjelent a Magyar Szó Kilátó című mellékletében is; beszélgetőtárs: Bálint Sándor.
