Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 10. szám - Gion Nándor: „Az írók tisztességesen politizálnak” (IV. rész – közreadja Kurcz Ádám István)
31 – Várható-e mostanában valamelyik művének fordításban való megjelenése itthon vagy külföldön? – Itthon lefordították az egyik könyvemet eszperantó nyelvre. A kézirat a Forum Kiadóhoz került, ahonnan szép, de igen homályos ígéreteket kaptam én is meg a fordító is. Ami külföldet illeti, a lengyel kiadók két könyvem megjelen- tetése után újabb könyveket kértek tőlem. Lehet, hogy német fordításra is sor kerül hamarosan. – Októberben elmondta, hogy Börtönről álmodom mostanában című regényén dol- gozik. Tudtommal még nem sikerült befejezni, s ezért az is megtörténhet, hogy meg sem jelenik az idén ... – Rajtam múlik a dolog. Nem sikerült olyan gyorsan megírnom, mint tervez- tem. De írom, és szeretném leadni a kiadónak minél előbb, és akkor talán még lesz belőle könyv az idén. – A Híd ban és a Magyar Szó ban már olvashattunk részleteket a regényből, ezek a részletek azonban csupán sejtetnek valamit az egész műből. Miről szól tulajdonképpen a regény? – A megjelent részletek tényleg csak sejtetnek valamit, előre elmesélni a lénye- get viszont nem akarom. Maradjunk annyiban, hogy bizonyos értelemben szín- házközpontú lesz a regény. – Milyen élményháttere van a műnek? – Színházigazgató voltam majdnem három évig. Kicsit megismertem belülről ezt a színes, izgalmas, és számomra elég fárasztó életet és környezetet. Elegendő élményanyagot gyűjtöttem össze egy közepes terjedelmű regényhez. – Milyen előkészítő anyagokat használ, vannak-e jegyzetei, naplója, vázlatai? – Naplót nem vezetek, jegyzeteket ritkán készítek, időnként rövid vázlatot írok. Ellenben sokat olvasok egy-egy könyvem megírása előtt. Főleg szakköny- veket. Mielőtt például hozzáfogtam volna a „Kárókatonákhoz”, egész sor vaskos könyvet tanulmányoztam át a madarakról. Még a madáretetők elkészítését is megtanultam. Most börtöntervrajzokat nézegetek, és a cellák megvilágításáról is hallgattam előadást. Mindebből kevés került bele a regénybe, mint ahogy madár- etetőket sem készítettem soha, a regényt ellenben megírtam. – A színhely a régi, ahol minden eddigi Gion-regény is játszódik? – Eddigi regényeim cselekményei sem játszódnak mindig ugyanazon a színhe- lyen, bár a kritikusok gyakran állítják ezt. Ezúttal azonban egyértelműen változik a színhely; nagyváros, börtön, tengerpart... – Van-e valamilyen babonája, vagy valamilyen rögeszméje a munkamódszerével kap- csolatban? A világirodalom és a magyar irodalom történetéből ismerünk ilyeneket... – Kezdő koromban ágyban fekve írtam. Egyrészt mert leginkább hideg volt az albérleti szobában, másrészt mert azt gondoltam, hogy egy írónak legalább ennyi
