Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 10. szám - Gion Nándor: „Az írók tisztességesen politizálnak” (IV. rész – közreadja Kurcz Ádám István)
29 – Visszatérve a kéziratok gyors megjelenésére: legutóbbi műve, Az angyali vigasság tavaly látott nyomtatásban napvilágot. Mikor készült el ez a munka, s mennyi idő alatt írta meg? – A kézirat leadása után három hónappal már a kezemben volt a kötet, s nagyon gyorsan is írtam meg. Ugyanis általában sokáig gondolkodom, töpren- gek, rágódok egy-egy témán, de amikor leülök írni, hamar elkészülök vele. – Halason azt hallottuk, szinte még meg sem írta a könyvet, s már film készül belőle... – Ez a hír talán abból fakad, hogy négy ifjúsági regényt írtam eddig, amelyek- ből hármat megfilmesítettek Magyarországon. – Csak emlékeztetőül ezek címei: A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Postarablók , s a Sortűz egy fekete bivalyért. Mindezek alapján ifjúsági írónak tartja magát? – Miért ne művelném az ifjúsági irodalmat is? Persze ezt úgy teszem, hogy felnőtt módon szólok, az igényeket le nem szállítva. Ha egyes műveim hősei fia- talok, akkor is a tőlem telhető legjobb módon kell megírnom történetüket. – Szenttamáson született, s munkái szorosan kapcsolódnak szülőföldjéhez. Sokan olvasták a Virágos katona és a Rózsaméz című regényeit, amelyeket egy trilógia első két kötetének tartanak, s várják a szintén a szülőföldhöz csatolható harmadikat. Jogos-e ez a várakozás? – Igen. Valóban szeretném megírni a folytatást, hiszen a második regény cse- lekménye 1941-ben zárul, s ma 1986-ot mutat a naptár. Két-három olyan hónapra lenne szükségem, amikor kizárólag ezzel foglalkozhatnék. Gyerekkoromban szerettem hallgatni az embereket, amint beszélgettek Szenttamáson, s ezt akarom összekapcsolni azzal, amit most hallok és látok. Remélem, nem túl sokára sikerül megvalósítanom e tervemet is. – Mire törekszik regényei megírásakor? – Mindig a számomra és sokak számára egyaránt legfontosabb dolgokról igyekszem szólni műveimben úgy, hogy minél többen elolvassák azokat, hogy tükröződhessen a meggyőződésem: ha mások írnák meg, akkor ugyanígy, vagy hasonló módon vetnék papírra azt, amit én. A halasi könyvtár az író-olvasó találkozó alkalmából bibliográfiát állított össze munkáimról, s rövid életrajzomat is közzétették. Ebben írásaimat „a modern jugoszláviai magyar prózairodalom legkiemelkedőbb alkotásai” méltatással tisztelték meg. Nos, a modernséghez hozzáteszem: a hagyományosat és a korszerűt szándékozom ötvözni, természe- tesen a megfelelő mondanivaló kifejezése érdekében. – Most min dolgozik? – Egy börtönregényt írok. A börtön azonban csak egy keret, egy viszonylag zárt közösségé, amely felhasználásával néhány általam tapasztalt, fontos társa- dalmi, erkölcsi jelenségről szólok. – Köszönöm a beszélgetést.
