Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 10. szám - Gion Nándor: „Az írók tisztességesen politizálnak” (IV. rész – közreadja Kurcz Ádám István)
23 mégsem lett belőle sem film, sem színpadi előadás, ami nem is baj, más könyve- imből készültek filmek meg színdarab is, de a végeredmény láttán nem voltam mindig túlságosan boldog. – Melyik műve a legkedvesebb számára? – Az Engem nem úgy hívnak című ifjúsági regényem. Ezt írtam meg legkön y- nyebben és leggyorsabban, és úgy éreztem, hogy nem sikerült rosszul. Ma is úgy érzem. – Minek alapján írta a Postarablók című művét? – A szenttamási posta és a mellette levő színházterem adta az ötletet. Sokat bámészkodtam mindkét helyen, és amíg mások különféle hasznos dolgokkal foglalkoztak, leveleket pecsételtek, vagy okosakat mondtak a színpadról, én azon gondolkoztam, hogy ügyes fiúk egyszer kirabolhatnák a postát. Aztán megírtam. – Áruljon el szakmai titkokat a regényírásról. – Sokat kell görnyedni a papír fölött. – Meddig tart egy könyv megírása? – Ha folyamatosan, mindennap írtam, két-három-négy hónap alatt be tudtam fejezni egy-egy könyvemet. (A „legkedvesebb” könyvemet néhány hét alatt megírtam.) Persze előtte ennél sokkal tovább kell gondolkoznom a megírandó könyvön. Tulajdonképpen ez is az íráshoz tartozik. – Az íráson kívül foglalkozik-e mással? – Fizetésemet újságíróként kapom az Újvidéki Rádióban. Könyveimet általá- ban éjszakánként írom. Más, főleg hasznosabb munkával nem foglalkozom. Vendégünk: Gion Nándor 7 Neve nem ismeretlen a hazai olvasók előtt sem, bár nem állítható, hogy széles körben ismerik a jugoszláviai magyar irodalom jeles képviselőjét, aki a 60-as években indult, és regényeivel két évtized alatt meghódította a széppróza csúcsait. Nemzedékének a Vajdaságban a legizmosabb tagja, kötetei egymás után sorjáznak az eltelt évek alatt. [...] Gion Nándor termékeny író, bár műveiben sohasem ismétli magát, legfeljebb bizonyos témákhoz ragaszkodik makacsul. Most, hogy munkatársaival az Újvidéki Magyar Színház újdonsült direktoraként kétnapos, mondhatni villámlátogatásra Szolnokra érkezett, a két színház, az újvidéki és a szolnoki kapcsolatát ápolandó, mindenekelőtt erről faggattuk: írói világának vissza-visszatérő tulajdonságairól, jellegzetességeiről. – Mi az oka – vetettem fel –, hogy egy bizonyos Szenttamás nevű helység oly gyakran fordul elő regényeiben? 7 Szolnok Megyei Néplap 1983. december 24., 7. A szöveget jegyző újságíró: Valkó Mihály.
