Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - „A minőség a lényegi kérdés, nem a nosztalgia” (Szarka Balázzsal, Palotás Gáborral és Avramucz Attilával Kriskó János beszélget a Piros Arany és az Erős Pista hungarikummá válásáról)
120 az Univer Agro. A paradicsom esetében is azok a nem is túl hosszú távú terveink, hogy magunk fogjuk előállítani a termesztési rendszerünk számára a palántát, hogy kézben tarthassuk a minőséget. – Az évi több ezer tonnás nyersanyagszükséglet biztosításához szükség volt a már emlegetett termeltetési rendszer kiépítésére. Hogyan állt fel ez a rendszer? Szarka Balázs – Felismertük, hogy a szükséges mennyiséget biztonságosan és a minőségi szempontokra is figyelve, elszórt, kis gazdaságokból nem tudjuk beszerezni. Egyrészt azzal kellett számolnunk, hogy nagyon vegyes lesz a minőség, másrészt nem volt biztonsággal tervezhető a volumen sem. Amikor elindultunk ezzel a programmal, még döntően termelőszövetkezetekkel kötöttünk szerződést. A szövetkezetek háztáji gazdaságokban szervezték meg a termeltetést, általában félholdas, egyholdas területeken. Az öntözést, permetezést a tsz, a kézi munkát a tagság biztosította. Szükség volt a tömeges kézi erőre, hiszen abban az időben évenként háromszor szedték meg a paprikát. Az első szedésre lejött 50-60 százalék, a második szedésre 20 százalék, és ha az időjárás kedvezően alakult, a maradékot is le tudták szedni még az első fagyok beállta előtt. Ma viszont már többnyire csak két szedéssel számolnak, de ez mind kézi munkát igényel. Igaz, egyre kevesebb azért az élő munka. Próbáltuk koncentrálni a termeltetést egyre nagyobb területen, egyre nagyobb szakértelemmel. Alátámasztom, amire Palotás Gábor utalt, hogy víz nélkül nem lehet biztonsággal a megfelelő terméshozamot elérni. A paprikának akkor van szüksége a vízre, amikor épp egy adott stádiumban van, nem hagyatkozhatunk arra, hogy jó esetben épp akkor lesz elegendő csapadék. Az öntözőrendszer kiépítéséhez viszont beruházni kell, ami a jelzett nagyságú területeken gazdaságosan nem volt megoldható és elvárható. Bázistelepeket, csoportokat hoztunk létre néhány területen, Szabadszállás körzetében például, és ezeknek a csoportoknak egy része tartósan megmaradt. Később aztán a cégen belül önálló szakma lett a termeltetés. És ma már nem a paprika a legnagyobb volumen, hanem a paradicsom. Ehhez egy önálló szervezetet hoztunk létre. A paprika esetében idetartozik már a fajtanemesítés is, és mindkét termeltetett növény esetében azt vizsgáljuk, hogy mi módon lehet tovább csökkenteni az élőmunka igényét. Törekszünk arra, hogy a megfelelő célgépeket beszerezzük, amelyek majd lépésről lépésre képesek lesznek pótolni, helyettesíteni az emberi munkaerőt. Ezek kényszerű lépések, de azzal kell számolnunk folyamatosan, hogy az élő munka vagy nagyon drága lesz, vagy egyenesen elérhetetlen. – Utaltak arra, hogy a kézi csipedés az egyik feltétele a hungarikummá nyilvánított termék előállításának. Ezek szerint itt a kézi munka megspórolhatatlan. Szarka Balázs – Elképzelhető, hogy eljutunk oda a gépi szedés következtében, hogy nem lesz már élőmunka arra, hogy a kocsányt kitörje a paprikából, de ebben az esetben szükség lesz egy olyan gépre, amely a kocsány közelében elvágja a paprikát. Nagyobb lesz a veszteségünk, ez kétségtelen. Zöld nem maradhat benne, mert akkor a krémnek más lenne a színe, és megváltozna az íze is. Palotás Gábor – Az a kulcskérdés, hogy az alapanyagban nem maradjon benne semmiféle zöld összetevő. Hogy aztán ezt milyen eljárással érjük el gazdaságosan, az már technológiai fejlesztési kérdés. Nem tudunk minden részletben lehorgonyozni az évtizedes gyakorlat mellett, fejleszteni elemi érdekünk. A minőség a lényegi kérdés, nem a nosztalgia. Avramucz Attila – A munkaerőpiaci folyamatok olyan irányba haladnak, hogy előre látható: hosszú távon nagyon nehézkes lesz a megfelelő számú és képzettségű kézi munkaerőt biztosítani. Már az Univernél is elkezdtünk gondolkodni azon, hogy a minőség megtartása mellett bizonyos eddig kézzel végzett munkafolyamatokat gépesítéssel oldjunk meg.
