Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - „A minőség a lényegi kérdés, nem a nosztalgia” (Szarka Balázzsal, Palotás Gáborral és Avramucz Attilával Kriskó János beszélget a Piros Arany és az Erős Pista hungarikummá válásáról)
118 – Ma a vetőmagot is az Univer biztosítja, s ily módon a fajtákat is a cég határozza meg? Palotás Gábor – Kezdjük ezt a történetet is az elejéről. Ugyan más kontinensről származik, de a kedvező éghajlati és talajadottságok miatt ma kimondható, hogy a paprika az egyik legmagyarabb fűszernövényünk. Fűszerpaprika-termesztésre nincs mindenütt lehetőség, hiszen egy melegigényes növényről van szó, Európán belül a Mediterráneumon kívül gyakorlatilag mi a termeltetés északi határán helyezkedünk el. Magyarország, és azon belül is a Duna–Tisza mente déli része az, ami a napsütéses órák száma, illetve a vegetációs időszak hőösszege miatt alkalmas a paprikatermesztésre. Hagyományosan is öntéstalajokon termesztették a paprikát, amelynek a tápanyag-összetétele is megfelelt a növénynek. Ezeknek a tényezőknek az együttállása vezetett oda, hogy a dél-alföldi régióban a paprika ilyen fontos fűszernövény lett. Már a 20. század első felétől szabályozták a fűszerpaprika termesztését olyanformán, hogy csak kijelölt körzetekben volt lehetőség a termesztésre. Ebből a szabályozásból fejlődött ki a mai kalocsai és szegedi tájkörzet is. A tájkörzeteken a névadó települések és a hozzájuk tartozó, hasonló talajadottságokkal és klimatikus viszonyokkal jellemezhető települések értendők. A kalocsai tájkörzet felnyúlik Kecskemét környékéig, abba tehát mi is beletartozunk, a szegedi valamivel kisebb. Fontos, hogy ez a más földrészről behozott növény alkalmazkodott az itteni adottságokhoz. Annak idején, amikor a nemesítés még nem volt szervezett és intézményes, akkor úgynevezett tájfajtákról beszélhettünk, ezek lettek az alapjai a későbbi, nemesített fajtáknak. Azért nagyon fontos erről beszélni, mert ha a mai magyar mezőgazdaságon végignézünk, nem sok olyan növényt találunk, amelyeknek a termesztése kizárólag hazai genetikai alapokon nyugszik. A fűszerpaprika a mai napig ilyen. A paradicsomnál, vagy más kertészeti kultúráknál jellemzően világcégek nemzetközileg is forgalmazott fajtái kerülnek termeltetésbe, a fűszerpaprika esetében gyakorlatilag csak hazai fajták játszanak szerepet. Az intézményesült nemesítés ügyeiből annyi érdekes a mi szempontunkból, hogy ez a nemesítés, amely évtizedeken át kielégítette a hazai szaporítóanyag-igényeket, a rendszerváltozás után, a 2000-es évekre erőteljesen elsorvadt. Az állami intézmények, mint a Kalocsai Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Nonprofit Kft. – amely Kalocsai Paprika- és Vegykísérleti Állomás néven a maga műfajában első volt a világon – anyagi források híján a kétezres évekre már nem tudott minden felmerülő igényt kielégíteni, például a mi igényeinket a speciális csípős fűszerpaprika-fajták nemesítésére. Így aztán 2010-re az Univer is, először csak pénzzel, aztán később erre a célra létrehozott, saját szakmai stábbal nemesítésbe fogott, azért, hogy a rendelkezésünkre álló fajtakínálatot szélesítsük és frissítsük. – Ebből a nemesítési programból született a Haragos Pista? Palotás Gábor – A Haragos Pista ennek a folyamatnak egy mellékterméke volt, mert mi azt tűztük ki célul, hogy a meglévő sztenderd termékeinknek, elsősorban az Erős Pistának az alapanyagát biztosítsuk. – Miért nem voltak jók a korábban használt fajták? Elkorcsosultak? Palotás Gábor – Másként fogalmaznék. Egyrészről változtak az elvárások. Említettem az agrárökológiai és természeti adottságokat. Azért ezek évszázadok vagy évtizedek távlatában közel sem állandók, mostanában jól érzékelhető a saját bőrünkön is, hogy egészen különleges éghajlatú évjáratok vannak. Egyik évben évszázados vízszintrekord, az esővízre és a talajvízre gondolok, aztán a másik évben meg 3-4 hetes olyan szárazság és forróság, amit nehéz tolerálni az embernek is, és nehéz tolerálni a növénynek is. Másként viselkednek a növénybetegségek is ilyen szélsőséges viszonyok között. A szántóföldi fűszerpaprika-termesztés egyik legnagyobb ellensége a baktériumos levélfoltosodás. A korábbi, termesztésbe állított fajták nem voltak rezisztensek ez ellen a betegség ellen,
