Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Megérteni egy léthelyzetet (Csorba Bélával beszélget Virág Zoltán)
39 – Gyerekversek, folklorisztikai gyűjtemények, publicisztikai írások, forráskiadások, közéleti megnyilatkozások jelzik munkásságod, pályád további alakulását. Hosszabb kihagyást követően egy újabb kollekciód jelent meg Orális élvezetek címmel a zEtna Kiadó jóvoltából 2008-ban. Számomra azért döbbenetes olvasmány, sok egyéb mellett, mert 1973-as datálású szöveget is tartalmaz. Ami azt sugallja, hogy a Csorba Béla-i költői oeuvre nincs híján a meglepetéseknek. – (Nevet.) Adja Isten, hogy így legyen! – Ezek szerint újabb ismeretlen szövegekkel szintén számolnunk kell majd a továbbiakban? – Ez valóban így van, de hát az Orális élvezetek nél, pontosabban, hogy elkészült, Beszédes Pistának vannak elévülhetetlen érdemei. Mert ő beszélt rá. – Hálával tartozunk neki. Ügyesen kiénekelte belőled. – Pontosan. Ő beszélt rá. Elkezdtem megnézni azokat a dolgokat is, amiket korábban félredobtam. Van még sok. A napokban előkerült egy régi füzetem, nem is tudtam, hogy ez még létezik. Nem is értem, bizonyos dolgokat miért nem jelentettem meg annak idején. – Az idő próbáját, szerencsére, kiállták. – Nem tudom. Az én próbámat kiállták. Lehet, hogy én lettem elnézőbb. – A horatiusi kilenc év többszörösen letelt. – Jó, de a horatiusi kilenc évet nem kell szó szerint venni. Annak idején, amikor az első kötetemet összeállítottam, akkor meglehetősen szigorú voltam. Szigorú mércéket állítottam föl önmagammal szemben, mai szemmel nézve. De hogy az akkori énemnek volt igaza, vagy ma lettem elnézőbb, ahogyan öregszem, és az egykori fiatalkori énemmel szemben megbocsátóbb vagyok, nem tudom. Tehát lehet, hogy csak erről van szó, s nem biztos, hogy most járok az igaz úton. De tény az, hogy maradt sok olyan szövegem, ami nem jelent meg akkor. Mint ahogyan az említett könyvbe is betettem régebbi szövegeket. Részben a szükség kényszerített erre, részben pedig úgy éreztem, ezek valóban megállják a helyüket. – E harmadik gyűjteményednek mintha közvetlenebbek lennének a személyi vonatkozásai: Sinkó Ervin, Hamvas Béla, Danilo Kiš, Sziveri János, Podolszk i József, Szirmai Károly, Petri György, Böndör Pál, Orbán Ottó, Ladik Katalin, Parti Nagy Lajos. Szóval, nem akármilyen kompánia. – Kiváló emberek, kiváló költők. Kell ezt mondani? Az más kérdés, hogy nem mindegyikőjüket simogatom. De ettől függetlenül ők remek emberek és irodalmárok. – Ez a dédelgetés önmagadra vonatkozóan is keményre sikeredik némelyik részletben. Különösen kiemelendő itt most a Marcus Aureliushoz szóló költeményed, amelyik egy izgalmas, 1992-es mitrovicai tartózkodásodnak az emlékét idézi, a bebörtönzésed pillanatait. – Inkább unalmas ott-tartózkodás… (Nevet.) – Két olyan alkotásodat viszont, személy szerint én ezeket is a legjobb költeményeid közé sorolom, amelyek formai kvalitásaikat, instrukciós felépítésüket, axiomatikus szerkesztésüket tekintve újavantgárd poétikai eljárásokat idéznek, és komoly szimpátiát váltottak ki, jelentős olvasói sikerre tettek szert, nem vetted fel az anyagba. A háborúellenes katonaszökevény-lét kiskátéjáról, Az engedetlenség hét aranyszabályáról (1991) és a lírai sodrású, mini szójegyzékedről, a Kis katonai pornográfiá ról (1992) van szó, amit akár military bestiáriumnak vagy military tudástárnak is nevezhetnénk. – Persze.
