Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Gyenesei József: Az égettbortól a „báráckig” (Adalékok a kecskeméti barackpálinka történetéhez)
232 kára, részben a sörfogyasztás növekedésének köszönhetően, a felére csökkent. 3 Egy 1780-as adat szerint a jelentősebb pálinkafőzőktől a város kimérői számára több mint 80 hl mennyiségű pálinkát vásárolt fel a település összesen 1219 Ft értékben. A literenkénti felvásárlási ár 9-10 krajcár volt, ami egy alacsonyabb napszámbérnek felelt meg, ugyanakkor a városi kimérésekben ugyanezt az italt már 17 krajcárért adták. 4 Természetesen a település az ily módon megszerezhető jövedelmeinek maximalizálása érdekében a városi magisztrátus által kiadott szabályrendeletekben, a 18–19. század folyamán több ízben is megtiltotta az engedély nélkül üzemelő italkimérések, ún. kurtakocsmák működését, amelyek a „hatóságilag” megállapított áraknál jóval olcsóbban értékesítették a pálinkát, lefölözve ezáltal a város hasznát. 5 Az adólajstromok mellett a kecskeméti polgárok testamentumai is számos bizonyítékot szolgáltatnak az otthon végzett szeszfőzésre, ugyanis az e folyamatok alapkellékének tekinthető főzőüst gyakran szerepelt az örökül hagyott ingóságok között. 6 A központi szeszfőző vállalat A gyümölcstermesztés a reformkortól kezdődően Kecskemét mezőgazdaságának egyik igen jól jövedelmező ágazatává vált. A termelők érdeke megkívánta, hogy a piac által esetleg fel nem vett gyümölcs jelentős hányadát lepárlás céljára is értékesíthessék. 7 A szeszfőzde létesítésének gondolata már az első világháború előtti időkben felvetődött Kecskeméten, megvalósítására azonban csak a háborús időkben került sor. A város felfolyamodását követően, 1917. május 11-én kapta meg az engedélyt a pénzügyminisztertől a központi szeszfőzde létrehozására. 8 Az üzem felállításáról a törvényhatósági bizottság július 31-i közgyűlésén határozott, egyúttal annak céljaira rendelkezésre bocsátotta a Sörház laktanyaépületét, amelynek megfelelő átalakítására, a szükséges berendezések és felszerelések beszerzésére bőkezűen félmillió koronát szavazott meg. 9 A szilva, borseprő és 3 Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700–1850 . Kecskemét, 1994. 188–189. p. 4 Iványosi-Szabó Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686–1790 . In: Bács-Kiskun megye múltjából X. Szerk. Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét, 1989. 295. p. 5 Kecskeméti szabályrendeletek (1659–1849) . Iványosi-Szabó Tibor (összeáll.), Kecskemét, 1991. 95–96., 213–214. p. 6 Özv. Dósa Jánosné 1763. július 15-én kelt testamentumában a következőket olvashatjuk: „ A boros kamorával egy contignuitásban lévő megtartott és kiszakasztott kis kamorácskát penig pálinkafőző üstömmel együtt hagyom Baranyi György régi gondviselőmnek hozzám való hűségéért holtáig… ” Közli: Kecskeméti testamentumok . Iványosi-Szabó Tibor (összeáll.), 2002. 295. p. 7 Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BKML) IV. 1903. g. Kecskemét Város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Az Ellenőrző Bizottság iratai (a továbbiakban: IV. 1903. g.). [Az] Ellenőrző Bizottság jelentése Kecskemét th. város gyümölcsértékesítő és szeszfőző vállalatának vizsgálatáról (a továbbiakban: Jelentés). 3. p. 8 A pálinkagyártási engedélyekre vonatkozóan lásd a m. kir. pénzügyminiszter 58 736/1917., 145 679/ II-1926. és 156 500/1931. számú rendeleteit. 9 MNL BKML IV. 1903. a. Kecskemét Város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: IV. 1903. a.). 1917. július 31-ei közgyűlés jegyzőkönyve. 198–200. p.
