Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - „A kutatói érdeklődésemet végig meghatározta, hogy vidéken születtem” (Ö. Kovács Józseffel Rigó Róbert beszélget)
219 a svájci – Magyarországon, Budapesten működő – nagykövet révén jutottunk ki. 3 Anyám attól félt, hogy kint maradunk. – Utazott az egész család? – A feleségemmel mentünk, de jellemző módon eszünkbe sem jutott, hogy kint maradjunk. – Mennyi időt töltöttetek Svájcban? – Nem volt egész két hét, 10 napot. Ez akkoriban a szürkéből a színesbe való átmenetet jelentette. Svájcban színes volt a világ, kulturált és tiszta, svájci óraműpontossággal működött minden, nekünk nagy élmény volt. – A levéltári munkád mellett tovább tanultál, az ELTE történelem szakára jártál, ott is ezt a témát vitted tovább, kisdoktorit szereztél. – A taxisblokád napján védtem meg az egyetemi kisdoktorimat. – Mi motivált, hogy levéltárosként tudományos irányba menj tovább és a kandidátusi címet is megszerezd? – Mert érdekelt. Nem azért publikáltam, hogy minél több publikációm legyen, az akkori rendszer nem úgy működött, mint a mostani. Ami érdekelt, azzal foglalkozhattam, és a munkám elvégzésén túl, amennyi időt csak lehetett, erre fordítottam. Szenvedélyes kutatóvá váltam, és szerintem ez azért működött – most már végképp ezt mondom, a pálya vége felől visszatekintve –, mert csak minimális kapcsolataim voltak, nem voltak zavaró tényezők sem, mint például internet, mobiltelefon. – És közben dolgoztál a levéltárban. – Később a társadalomtörténészek Hajnal István Köréből sokakkal személyesen is elég jó kapcsolatba kerültem. Mindig azt mondták, hogy kell egy jó téma, megfelelő problémafelvetés, és adott térben ezt kell leírni az általad megfogalmazott kérdések alapján. Ez engem megnyugtatott. Módszertanilag megalapozott módon igyekeztem a mikrotörténet, a tapasztalattörténet, a mindennapok világa felé fordulni, tudatosan arra figyeltem, hogy ne hagyományos értelemben vett helytörténeti munkát végezzek – amit mind a mai napig lenéznek –, hanem egy problémának a helyben való vizsgálatára törekedtem. – És ehhez jött hozzá a nyugati-európai kutatóintézetekben szerzett tapasztalatok alapján az ő módszertani, szemléletmódbeli megerősítésük? – Így van, konkrétan a Hans Medicknek ott van egy híres munkája, az a címe, hogy A lokális történet mint általános történet . 4 Főként a földrajzosoktól tanultam, 3 Hulej Endre–Ö. Kovács József: Wéber Ede és Helvécia. Egy svájci polgár Magyarországon. Helvéciai Állami Gazdaság, Kecskemét, 1987. A kötet németül is megjelent. 4 Hans Medick: Weben und Überleben in Laichingen 1650–1900. Lokalgeschichte als allgemeine Geschichte. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1996.
