Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - „Szívügyem volt a levéltári iratanyag” (Péterné Fehér Mária ny. főlevéltárossal Kriskó János beszélget)
197 ha bárki betéved hozzánk azzal a céllal, hogy a felmenőit pontosan kikutassa, akkor mi bárkinek szívesen segítünk ebben a munkában. Rendelkezésükre áll egy olyan kész séma, amelybe az érintett beírhatja a saját adatait, és utána visszamenőleg megkeresheti a saját családtagjait. Vannak kutatási nehézségek ma már a családfakutatásban is, például, hogy nem minden anyakönyv kutatható. Ezt törvény szabályozza, adatvédelmi szempontok alapján. – Mi határozza meg, hogy egy anyakönyv a mormonok által lefilmezhető, de a magyar kutatók számára hozzáférhetetlen? – A mormonok inkább a polgári anyakönyvezés előtti időszak anyaga után, az egyházi anyakönyvek után érdeklődtek. Az egyházi anyakönyvek ma is szabadon kutathatók. 1895-ben vezették be a polgári anyakönyvezést Magyarországon. Ettől az időponttól kezdve léteznek a betekintést, a kutathatóságot korlátozó rendelkezések is. – Láttam egy fotót önről, amint a kezében tartja a kecskeméti Szappanos család kiterjedt családfáját. Sok meghatározó kecskeméti família családfáját összeállította munkája során? – A Szappanos-családfát nem én állítottam össze, csak dolgoztam vele. Rendelkezünk néhány régi családfával, a régi kecskeméti családokról. Híres és kiterjedt családok éltek Kecskeméten, számukra már korábban is fontos volt, hogy honnan jöttek, kik voltak az őseik, hogy pontosan lássák a rokonsági viszonyokat. Ők már a korábbi időszakban összeállították vagy kikutattatták a felmenőiket. Számos ilyen családfát őrzünk a levéltárban. Nyilván a város értelmisége és a vagyonosabb réteg volt az, aki érdeklődött a múltja és a családja eredete iránt. Ők többnyire presztízskérdést is csináltak abból, hogy meglegyen a családfájuk. Bizonyos hivatali aktusokhoz pedig kifejezetten szükség is volt arra, hogy rendelkezzenek a családfával. Ha valaki nemesi előnevet szeretett volna használni például, annak hitelt érdemlően igazolnia kellett a család nemess égét. Most, hogy a családfakutatás a reneszánszát éli, a családok többnyire maguk derítik ki felmenőiket, rokoni kapcsolataikat. – Mit gondol a kecskeméti honismereti, helytörténeti kutatások állapotá ról? Számos alkalommal nekikezdett a város egy monográfia összeállításának. Készültek is előanyagok szép számmal, a monográfia ügye azonban pillanatnyilag megrekedni látszik. Melyek a kevésbé kutatott vagy kevésbé feldolgozott időszakok Kecskemét történetében? – A város történetének feldolgozása 1850-ig viszonylag rendben van. A török korra vonatkozó ismeretanyagot éppen a közelmúltban egészítette ki Iványosi -Szabó Tibor, munkája azonban sajnos még nem jelent meg nyomtatásban. Ez a terület kisebb-nagyobb hiányoktól eltekintve feldolgozottnak tekinthető. Az 1850 utáni korszakkal én magam is sokat foglalkoztam, számos részterületéről, például az országgyűlési választásokról írtam. Sajnos a kutatás nagyon sok időt igényel. Ott kell görnyedni az iratok felett, ráadásul a 19. század második felében még minden irat kézírásos, ami tovább nehezíti a kutató munkáját. Az is igaz, hogy ezt a kevéssé látványos munkát nem sokan vállalják, vagy a szinte-
