Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - „Szívügyem volt a levéltári iratanyag” (Péterné Fehér Mária ny. főlevéltárossal Kriskó János beszélget)
198 tizálással járó, nagy körültekintést igénylő munk át is sokan túl nagy befektetést igénylőnek tartják. A 19. század második felének kecskeméti történetéből még sok a feltáratlan, feldolgozatlan mozzanat, akár társadalomtörténeti, akár gazdaságtörténeti, akár kultúrtörténeti, vagy egyéb vonatkozásokra gondolunk. A század vége, különösen Lestár Péter és Kada Elek polgármesterségének időszaka már jobban feldolgozott. Éppen az idén tavasszal jelent meg egy jó feldolgozása Szilágyi Zsoltnak 9 a két világháború közötti társadalomtörténet (különös tekintettel a városi elitre) aspektusából, de erről az időszakról is hiányzik még néhány, más szempontok alapján elemző szakmunka. És ott van a 20. század második fele, amelyik szinte teljesen feldolgozatlannak számít. Minimális számú írás foglalkozik ezzel az időszakkal, ráadásul zömmel olyanok, amelyek még a régi rendszerben keletkeztek. Természetesen született néhány fontos munka, például Rigó Róbertnek a kecskeméti elitváltásokat bemutató, az 1938–1948 közötti időszakot feldolgozó, hiánypótló munkája. 10 De a Rákosi-korszak, vagy az azt követő évek, a Kádár-korszak elemző igényű feldolgozása még megírásra vár. – Mennyire tekinthető teljesnek például a Rákosi-korszak iratanyaga? Kérdezem ezt amiatt a városi legenda miatt, hogy a korszakra terhelő iratok közül sokat még időben szándékosan eltüntettek, vagy egyszerűen nem adták át őket a levéltárnak. Ez mennyire helytálló, vagy mennyiben cáfolható? – Egyrészt valóban létezhet olyan iratanyag, ami nem is került levéltárba, másrészt éppen a rendszerváltás idején volt egy nagy iratmegsemmisítés, aminek a pontos részletei máig sem ismertek. Természetesen pl. pártanyagokat azért őrzünk, csak ezek feldolgozása még várat magára. – Mi a magyarázata, hogy ennek az időszaknak ennyire hiányos a feldolgozottsága? – Az egyik fontos oka lehet például az, hogy abbamaradt a levéltárosképzés, egy idő óta nincs önálló levéltár szak. Amikor én végeztem, még nagyon sokan voltunk, de az utánpótlás egyáltalán nincs megnyugtatóan biztosítva. A történelem szakos képzettség persze fontos, de azt is fontos látni, hogy teljesen más szemmel nézi az iratokat egy történész, mint egy levéltáros. Ezt saját tapasztalatom alapján állíthatom. A kifejezetten levéltárra koncentráló képzés hiánya is okozhatja, hogy nem könnyen fognak hozzá a szakemberek az eddig feltáratlan területek anyagának feldolgozásához. – Volt olyan időszak, nem is olyan régen, amikor a tanárok egy része – különösen vidéken – magától értetődően helytörténeti kutatómunkát is végzett. Ön 10 éven át volt a megyei Honismereti Egyesület titkára. Van még elegendő elkötelezett ember, aki a helytörténeti kutatást szívügyének tartja? – Úgy gondolom, ezen a területen nincs ok aggodalomra. Sokan vannak továbbra is, akiket őszintén foglalkoztatnak a helytörténeti kérdések . 9 Szilágyi Zsolt: Föld és hatalom (Mezővárosi elit Kecskeméten 1920–1939). L’Harmattan Kiadó, 2017. 424 p. 10 Rigó Róbert: Elitváltások évtizede Kecskeméten (1938–1948). Budapest, 2014, Kronosz Kiadó, 432 p.
