Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - „Szívügyem volt a levéltári iratanyag” (Péterné Fehér Mária ny. főlevéltárossal Kriskó János beszélget)
193 Ugyanakkor nagyon sok információ van a közigazgatási iratokban, amelyek tömegével maradtak fenn. Kecskemét város 1872–1950 közötti időszakának közigazgatási iratanyaga több mint ezer dobozban van. Ezek a város tanácsa, Polgármesteri Hivatala működése kapcsán létrejött iratok, gyakran napi beadványokat tartalmaznak. De például a színházépítés vagy a városháza építésével kapcsolatban is több doboznyi iratanyag keletkezett. Sorolhatnék még ezer dolgot, ami a város életével, történetével kapcsolatos, és ezekben az úgynevezett közigazgatási iratokban található, amit csak az iratok módszeres átvizsgálásával, tudatos kutatómunkával lehet napvilágra hozni. Ezeket darabszinten még sokáig nem lehet majd digitalizálni, és eredményesen az interneten keresztül kutatni. Erre még nincs technika, és nincs elegendő ember sem a levéltárban. A digitalizáláshoz hihetetlenül precízen sorba kellene rakni ezt a megdöbbentő darabszámú iratanyagot, ami nagyon hosszadalmas feladat volna. Ennek az iratanyagnak az érdemi tanulmányozásához még hosszú ideig fel kell keresni a levéltárakat. Megkérdőjelezhetetlen és megkerülhetetlen a levéltár, ha valaki komoly kutatást akar végezni. Természetesen egyre több az elérhető információ az interneten, de mélységében és kutathatóságban még sokáig meg sem fogja tudni közelíteni azt a szintet, ami egy levéltárban ma könnyedén elérhető. – Az az iratanyag, amely aktuálisan a kutatók rendelkezésére áll a Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltárában, milyen arányban feldolgozott? Elképzelhető-e még olyan bombasztikus felfedezés, amire nem számít senki, vagy már magabiztosan kijelenthető, hogy komolyabb meglepetésekre már nem lehet számítani? – Természetesen nem tudunk mindenről. A korai időkről nem beszélek, hiszen annak az időszaknak az iratanyaga hiányzik. Épp amiről az imént beszéltem, a dobozokban őrzött szálas iratok között rejtőzhetnek még olyan dolgok, amelyek egyszer csak előbukkannak, és bizony meglepik az embert. Csak egy példát említek. Korábban a mai Lordok Házának nevezett kecskeméti lakóépület helyén egy jelentős katolikus bérház állt, amelynek a tervrajzait hosszú ideig nem találtuk, nem szerepelt a tervrajzgyűjteményben, annak ellenére, hogy nagyon sok tervrajzot őriz gyűjteményében a levéltár. A napokban, a közigazgatási iratokat átnézve, került elő ennek az épületnek a tervrajza. A tervrajzok egy része, akár a magánházaké is, az említett közigazgatási irategyüttesben szerepelnek, mert a tulajdonos annak idején kérvényezte, hogy magánházat építhessen, mondjuk az Ady Endre utcában. Az építési engedélyhez be kellett adni a ház tervrajzát is. A tervrajz bekerült a közigazgatási iratok közé. Ezekről a tervrajzokról majd csak akkor szerzünk tudomást, amikor az adott közigazgatási iratanyagot szisztematikusan feldolgozzuk. Mondok más példát: a közelmúltban foglalkoztam Ferenczy Idával, Erzsébet királynő kecskeméti születésű társalkodónőjével. Tanulmányt is írtam róla. Látókörömbe kerültek a korabeli közjegyzők, akiknél letétbe helyezte a végrendeletét. Tudnunk kell, hogy Ferenczy Ida sok alkalommal módosította a végrendeletét, ilyenkor kivette azt a közjegyzőtől, majd a módosítást követően újra letétbe helyezte. Tudtunk arról, hogy a halá-
