Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 10. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek

S bizony, nemegyszer fordult elő, hogy az utolsó átszállás után, mikor kicsit kiengedtem, fáradtságom miatt csak a végállomáson ébredtem fel és tértem magamhoz, s mehettem vissza. A gyerekkoromtól jól ismert 50-es járat volt ez, Kispesten keresztül, ahol a család barátja, Nagy Jani bácsi is az egyik vezetőként szolgált. Viszont édesanyámnak örömöt okoztam ezzel a munkahellyel, mert igazán jó pénzt kerestem, és ő meg mindig tervezett, vagyis állandóan pénzszűkében volt, de mindig mindenre tellett, amire nagyon kellett.

Kati és családja

1965 őszén, egyetemkezdet előtt ismét egy nagy buszos kirándulással indult a tanév a népművelés szakosok számára. Most a nyugati országrészt: Győrt és Szombathelyt célozták meg a szervezők, vagyis elsősorban Maróti Andor tanszékvezető, aki ennek az útnak is kísérőtanára lett. Szép napok jártak, sok napfénnyel, s emlékszem arra a jókedvre, ami odautunkon kísért bennünket - mi Utassy Dzsó barátommal például végigrikoltoztuk az utat, különösképpen mulatós cigánydalokat énekeltünk. - Hogy Győrben mi keresnivalónk volt, egyszerűen nem emlékszem, pedig biztos volt megszervezett program. Annyi maradt, hogy a langyos estében egy kolléganőmmel nagy sétát tettünk, kijutottunk a Rába-partra, s mivel az egész környék néptelen volt, beültünk az egyik kikötött csónakba. Alig beszéltünk, hosszasan hallgattuk a víz locsogását, a kezdődő nagy éjszakát, s csókolózás nélkül is igazán jól éreztük magunkat. Mikor végül hazafelé mentünk, s a partnernőm bement a lányok hálóhelyére, én még ácsorogtam egy kicsit az ablaksor alatt. A csajok lefekvés előtt és közben nagy ricsajozást csaptak, s ebből az általános zajmorajból kihallatszott, ahogy társukat kérdezgetik, merre és kivel járt. Mikor mondta, hogy velem, egy kis meghökkenés következett, majd tisztán hallhatóan az hangzott el: És el mertél menni vele?! - Nagyon meglepődtem, hogy lánypajtásaimnak ez a véleménye rólam. Mert úgy tűnt föl, hogy ez eléggé általános vélekedés.

Másnap átbuszoztunk Szombathelyre - tulajdonképpen egész kirándulásunknak ez volt a célja. Ugyanis az (akkor még) főiskolán már pár éve szintén folyt népművelőképzés, aminek fő-fő korifeusa, atyamestere Kiss Gyula tanár úr volt, a környék nevezetes néprajzosa és irodalomtudósa, művelődéstörténész. Ok fogadtak bennünket, elsősorban ismerkedés célzattal, de természetesen bemutató-programokkal is. Én (hogyan, hogyan nem) erről szintén leléptem, s megkerestem az egy évvel korábban odakerült költőbarátomat, Konczek (Koncz) Józsefet, aki a helyi megyei lapnál újságíró-bojtároskodott. Nagy magányban élt ott, nemigen találta a helyét, s nekem, akitől remélte, hogy válaszolok is, hosszú beszámolókat, szomorú leveleket írt. Zömmel albérletében, majd sörözéssel töltöttük a napot, s csak este tértem vissza egyetemista társaimhoz, akiket egy nagy teremben, összetolt asztalok, fehér térítők mellett találtam, persze iszogattak. Az asztalsor sarkán volt hely, s a szomszédaimmal mesélgettük, mi is történt velünk. Kiderült, hogy nekik legnagyobb élményük az volt, amikor egy ottani hallgatólány (Kiss Gyula tanár úr szeme fénye) hosszú, de érdekes előadást tartott világukról, tanulmányaikról és kutatásaikról, mert vidéken néprajzi munkát

53