Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Csikós Gábor: „A megye területén a rémhírek özöne van”
rálőttek. Ébernek kell lenni, mindent megteszünk, hogy megkerítsük a tetteseket, hogy elérje őket a méltó büntetés. Pátyon az aratóünnepély utáni táncmulatságon az egyik - sajnos elvtárs - zsebéből kiesett egy gránát, bevitték a községházára, jelentették a rendőrségnek telefonon, de még mindég nem vitték el. Higgyék el az elvtársak, ezek az esetek nem véletlen jelenségek. "39 Volt azért vigasz is, legalábbis a propaganda szerint. Ahogy a pátyi párttitkár fogalmazott: „nekünk nem kell attól félni, hogy házainkat összerombolják, mint Koreában, nem kell attól félni, hogy legyilkolnak bennünket, mint az imperialista államokban. Mi szabad hazában építjük a szocializmust nagy segítőtársunk útmutatása alapján, Szovjetunió segítsége, tapasztalat átadása alapján. Nekünk könnyű az utunk, mert vezet bennünket a Párt, a mi vezérünk Rákosi elvtárs."40 Az efféle vigaszok eljutottak a politikai iránt nem különösebben érdeklődő emberekhez is, hisz a szovjet vívmányként ünnepelt villamosításnak köszönhetően a korábbi kisbírói rendszert egyre inkább felváltotta a hangosbemondó. Nem pusztán a gépesítés irányába tett lépés ez, hanem az információ gyorsulása (korábban 8-10 óra kellett egy hír körbeviteléhez, például Pátyon), valamint a falvak erőteljesebb bekapcsolása a világ- politikába. Pátyon 1949-ben azzal indokolták a két hangszóró felállítását, hogy „a község fekvése és a lakosság foglalkozásánál fogva csak ily formában tud a világ eseményeiről az országot és a községet érdeklő problémák felől pontosan és idejében értesülni".41 A hangosbemondók leginkább a rendeleteket harsogták, többször is, mivel „dolgozó parasztságunk ma már olvas újságot..., de ... a neki nem kedvező rendeleteket hamar elfelejti és csak akkor beszél erről, ha az neki hoz valamit a konyhára".42 Másik visszatérő téma volt a begyűjtési verseny, mely a közösségi normák erejét akarta felhasználni az állami célok megvalósítására. Felismerték, hogy az életét többnyire egy közösségben leélő vidéki ember jobban kitett a környezete véleményének, retteg a „a környezetében való lekicsinyeltetéstől és nevetségessé válástól"43 A hangosbemondó hangja ott mennydörgött a tájon, dicsérte azokat „a munkában jól állnak, de a hanyagokat" sem kímélte, hanem kipellengérezte."44 A parasztságtól kiinduló rémhírek Az 1940-es évek teremtette közhangulat jó talajnak bizonyult a rémhírek számára. A megszállás tapasztalatai sűrűsödtek egy körorvostól származó szóbeszédben, aki „az oltásról a legkülönbözőbb híreket terjeszti, azt mondja, hogi/ orosz vérrel, gennyel oltanak".45 46 Egy Perbálon feljegyzett rémhír viszont a németek kitelepítése okozta társadalmi trauma kive- tülése volt, mert azt terjesztette, azért nincs eső, mert „a kitelepített svábok elátkozták a községet és most hét évi aszály lesz" 4b Pátyon viszont éppen az volt a szóbeszéd 1950 tavaszán, hogy „a svábok visszakapják a földjüket" 47 39 PML XXXV. 5. a MDP Budakörnyéki Járás Bizottsága és alapszervezeti iratai 1949. VII. 6. 40 PML XXIII. 798 a-1 Páty Községi Tanács üléseinek jegyzőkönyvei 1951. VIII. 12. 41 PML XXIII798. a. Páty Község Tanácsülési iratok Tanácsülési jegyzőkönyvek 27/1949,1949. VIII. 29. (162-170.) 42 PML XXIII. 798 b Páty Községi Tanács VB üléseinek jegyzőkönyvei 1950-1956, 1955. X. 3. 43 Farkas, 1990. 44 JNSZML Tanácsülési iratok, Páty 1953. III. 20. 45 PML XXXV. 5. a MDP Budakörnyéki Járás Bizottsága és alapszervezeti iratai 1949. IV. 27. 46 PML XXXV. 5. a MDP Budakörnyéki Járás Bizottsága és alapszervezeti iratai 1949. V. 4. 47 PML XXXV. 5. a MDP Budakörnyéki Járás Bizottsága és alapszervezeti iratai 1950. V. 4. 67
