Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 12. szám - Pintér Lajos: Szobrok? Szobrok!
Pintér Lajos Szobrok? Szobrok! A rendszerváltás táján, amikor hosszú beszélgetést folytattunk atyai barátommal, Vigh Tamással, beszélgetés közben azt mondotta: Most majd lehet, a rossz Lenin-szobrok helyett telerakják az országot rossz Szent István-szobrokkal. Nem tudom állítását értelmezni, sem cáfolni, sem megerősíteni, de okulásul ideírom. Rossz Lenin-szobrot, egyáltalán Lenin-szobrot nem sokat láttam. A hódmezővásárhelyi persze legendásan bűn rossz volt. Rossz volt a kecskeméti is. Olyan volt, mint egy közlekedési rendőr, aki az útkereszteződésnél Kiskunhalas felé mutatja az irányt. Nekem Szeged irányában volt dolgom, és mindig mondtam neki, mármint a szobornak, hogy nem arra. Persze a jó szobroknak általában is híjával vagyunk. Kecskemétnek például három jó szobra van, szerintem, vagyis kettő. Egyike a Vigh Tamás-szobor, a Katona József-emlékmű. Ez a reformkori tűzgolyó. Avatásakor sokan nem szerették, de az idők során emblematikussá vált. A másik a Cifrapalota előtt, Amerigo Tot Bartók-emlékszobra, Mikrokozmosz a makrokozmoszban. Ennek a remekműnek csak egy hibája van, hogy bár hiába áll a városközpontban, évtizedek alatt sem került be a köztudatba. Nem vált ízlésformáló erővé, de ez, azt hiszem, nem a szobor hibája. A harmadik szobor (és ezért írok kettőt) az ellopott Melocco Miklós- szobor, szintén a főtérről, ez a Kodály-emlékszobor volt. Néhány éve vandálok szétdíbolták, és állítólagosán ezt követően már a művész nem engedte újraönteni és újraállítani alkotását. Mindenesetre nagy kár érte. Örülök, hogy ebben a vetélkedésben városom, Csongrád is előkelő helyet foglal el. Itt van a belsőváros halászházai között megbújva az ország egyik legszebb köztéri szobra, Szervátiusz Tibor műve, az Életfa. Fából készült alkotás, csak az idő kezdheti ki, a város szeretetének vagy a halászházak óvó négyszögének köszönhető, hogy felállítása óta, vagy negyven éve, ezt a szobrot nem érte atrocitás. Nézem Szervátiusz Tibor és édesapja, Jenő kiállítását a Műcsarnokban, és elgondolkodom, hogy ez a kitűnő szobrász műtermi szobrász maradt. Közterületeinket alig befolyásolja világképe. És itt érkeztünk el a mához. A ma szobrászatát az az irányzat uralja, amit városi giccsnek nevezünk. A szobrászati mikrorealizmus és hiperrealizmus. A festészeti hiperrealizmus előzte meg, gondoljunk csak Csernus Tibor és követői munkásságára. De ami a festészetben bevált, nem biztos, hogy beválik a szobrászatban is. 113
