Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 12. szám - Pintér Lajos: Szobrok? Szobrok!

Talán nem véletlen, hogy Weöres Sándor pécsi, ilyen hiperrealista városi giccs- szobrát már az avatás pillanatában sérelem érte.

Ez irányzathoz közelálló szobrunk nekünk is van, a kiskunfélegyházi Móra- szobor. De ez nemcsak bronz, hanem kő, kedvessége, bája, padsorának finom íve van, és talán ez óvja meg, hogy városi giccsnek tekintsük. Épp ellenkezőleg, talán tán rangos köztéri alkotás.

Mindezek a gondolatok az Acélszobrászati Szimpózium kapcsán jutnak eszembe. Mert ezek a szobrok revelációerejűek. Minden konvencióval szakítanak, és a megfeneklett szobrászati mozgalmaknak új irányt ígérnek.

Sérülékeny anyaguk sajnos nem teszi lehetővé, hogy köztérre kerüljenek, de kertben, például a Bozsó Gyűjtemény kertjében felállítva láttam őket, és e védett, diszkrét helyen remekműnek hatottak.

Szobrok? - kérdezem. Szobrok - válaszolom. Ami a közterületeinket illető közízlést illeti: van hát remény.

114