Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 6. szám - Szepesi Attila: Kiszebábok (barbár szonettek – versciklus)

forgatagát, Scott kapitány szél cibálta sátrát a hómezőn. A pohos Göhringet egy elejtett szarvasbikával. A szaharai tevekaravánt meg a kétfejű borjút. A hetykebajszú Jávor Pált és a Mágnás Elza holttetemét rejtő kopott bőröndöt. A kalapos Pipás Pistát, az alföldi tanyavilág vérgőzös rémét, aki valójában asszony volt. És Zeppelin gróf felhőkarcolók fölött lebegő szivarforma léghajóját.

Hazátlanok

Budapestre áttelepülőben

1950 júniusában óraszám várakoztunk a csapi állomáson a mozdonyra, mely átgördíti holminkkal teli vagonunkat a Tisza hídján. Éjszaka volt, ültünk a félhomályos váróteremben, anyám, húgom meg én. Hirtelen berontott három géppisztolyos ruszki és ordítozni kezdett: ismerik ők a magunkfajta hazátlan, fasiszta bitangokat, akik bűnözőket akarnak kicsempészni a Szovjetunióból. Kiderült, leesett vagonunkról a plomba, és arra gyanakodtak: elrejtettünk valakit a bútorok közé. Egy martalóc mellénk állt ránk szegzett géppisztollyal, a másik kettő meg átkutatta elemlámpa fényénél a rakományt, szuronnyal bele-beledöfve egy-egy ruhával és ágyneművel teli zsákba.

Pipafüst

Erdélyi menekült, egykor dúsgazdag földbirtokos volt a pesti házunk harmadik emeletén lakó roskadt öregúr, aki régi divat szerint bricsesznadrágot és lovaglócsizmát viselt. Távol lakó vénkisasszony lánya gondoskodott róla - hozott neki zöldborsólevest, rakott krumplit, túróscsuszát. Amúgy magára zárta az időt, a külvilág bornírt mindennapjait. Örökké mosolygott és pipázott. Egyszer elmesélte: az erdélyi Retyezátban három medvét lőtt, sőt Afrikában is vadászott. Megmutatta a falon a kafferbivaly-, a gnú- meg a páros tülkű jávorantilop-koponyát és a padlón szőnyegként elterülő fekete sörényű oroszlánt.

5