Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Ćurković-Major Franciska: Thalatta! Thalatta! (A tenger megpillantásának élménye a magyar irodalomban)
megpillantás vágyának beteljesülését is jelenti. A vers dinamikusságát az akusztikai elemek is kísérik: a várakozás feszültségét a vonat zakatolása, a nagy pillanat bekövetkeztét az ég hangtalan, kék robbanása. A lassú hullámzást már nem kíséri akusztikus percepció, hiszen az izgalmat felváltotta a beteljesülés. Ismerve Szabó Lőrinc verszerkesztői és képalakító alkotásmódját ,akár egy szexuális beteljesülés rajzaként is értelmezhetjük.22 Fejtő Ferenc Érzelmes utazás című könyvében (1936) Kosztolányi és Szabó Lőrinc leírásához hasonlóan, ugyancsak megtaláljuk az ablak mellett álló, türelmetlenül, feszülten várakozó írót, aki harmadosztályon, a Fiume környékbeliek között, ám magányosan utazva csodálkozik rá „ a klingsori varázslatra, az őselemnek e tündöklő foszlányára". A tenger megpillantásának élményét elbeszélve, eleinte röstellkedve foglalja össze: „Most - néhány óra múltával - már gyermekesnek tűnik, de lejegyzem: megrendültem, amikor megláttam vékonyka szegélyét! S ahogy eltűnt s ismét felkéklett, már nagyobb darabja, mint valami játék és ajándék, amelyet elkapnak s mind közelébb mutogatnak, hogy nyúljunk utána: az örömnek és az áhítatnak olyan érzése ébredt bennem, mintha valami isteni kegyelemben részesültem volna. Ha nem lettem volna olyan egyedül ezzel az örömmel és áhítattal, talán kiáltottam volna, vagy sírtam volna, értelmetlen boldogságomban/'23. A tenger mint játék vagy ajándék Herman Ottó, majd Kosztolányi leírása után Fejtőnél is megjelenik. Amikor pedig benyomásait a következőképpen írja le: „oly fáradt boldogsággal ültem vissza a helyemre, mint amikor az ember az erős gyönyörűségtől kimerültén elpihen"24, abban Kosztolányihoz és Szabó Lőrinchez hasonlóan ugyancsak a szexuális beteljesülés leírásának körvonalait ismerhetjük fel. Szabó Lőrinchez hasonlóan Fejtő is a „becsuktam a szemem" módszerrel igyekszik megőrizni emlékezetében a látványt: a kis tengeröblöt, a sirályt, a fehér vitorlát, a „nedves és nyugodt kékséget, amely szélein ezüstösen csillog a naptól”. Szentkuthy Miklós tengerélményéről a Frivolitások és hitvallások című önéletrajzi vallomásában olvashatunk. Megemlít egy gyermekkori családi nyaralást Abbáziában, de igazi tengerélménye Raguzához kapcsolódik. Talán inkább virtuális találkozásról beszélhetnénk, hisz valójában csak képen látta meg a raguzai tájat, amely így is elvarázsolta. Apja az első világháború idején járt ott, és mint más helyekről, onnan is vitt haza képeslapokat. „Még ma is vitrinem emléktárgyai" - állítja az író. - „Ez nekem akkor bűvölet volt, és állandó bámulat tárgya: az Adriaitengerbe nyúló város, fehér citadellák karéja. Ez az óriási misztikum, ami Raguza volt kisfiúkoromban, később valóságos bűvölet lett, mikor ott jártam felnőttkoromban, 1936 táján.”25 Az író ábrázolásmódját egyébként is a különféle érzékterületekről szerzett intenzív benyomások jellemzik, így a tenger szépségét is az érzékek össze22 Lásd erről még: Curkovic-Major Franciska, Szabó Lőrinc kelet-adriai utazásai (Miskolc: Miskolci Egyetem BtK Szabó Lőrinc Kutatóhely, 2010), 38-39. és 130-131. 23 Fejtő Ferenc: Érzelmes utazás (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1989), 178. 24 Fejtő: Érzelmes utazás, 179. 25 Szentkuthy Miklós: Frivolitások és hitvallások. Letöltve: 2017. 3. 28. http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/display Xhtml?docId=0000010861&secId=0000987681&mainContent =true&mode=html 215
