Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Tarján Tamás: A dubrovniki Szent Balázs-templom leírása
kerülő első komolyabb lépcsősort - ennek ormán viszont más templomot találok, mellette iskolát, könyvtárat. Aztán lecsalogat magához a régi kikötő, a holnaputáni várható nagy forgalomra főpróbát tartó lacikonyhák esti sora. Másnap reggel, a napsütésben fürdő Adria fényjátékait csodálva fogyasztom az étterem teraszán a sonkás tojást, kecskesajtot, gyümölcsízzel leöntött fahéjas tekercset. Jólesik hátamon a kiskabát, bár lehetne nélküle üldögélni. Egy falat étel, egy korty tea - egy beleolvasó lapozás Déryben. Tudom, Dubrovnikba a második fejezet lapjain érkezik meg a történet (tegnap a YouTube-on megnéztem azt a keveset, ami ott a 141 perc A befejezetlen mondatból című Fábri Zoltán-filmet képviseli. Ezen a felvételen, előtérben Mensáros Lászlóval, a régi - 1974-ben zajlott a forgatás - várost, erődfalat láthattam). A regény plasztikus, cselekményes dubrovniki háttérrajzából szinte azonnal kiugrik az Argentina penzió említése, majd a fejezet végén (az öngyilkos apa nevezetes búcsúlevelét követően) a már budapesti bekezdés: Lőrinc „Többször vacsorázott a budai kioszkban is, amelynek üvegablakai mögött forró napokon csodálatosképpen ugyanaz a szag volt, mint az Argentina ebédlőjében". E részekre nem emlékeztem. Déry hőse, Lőrinc szállását az Argentínában jelöli ki. Feltételezhetően azért, mert ő is ott lakott, számára elfogadható összegért. Onnan nézem tehát az Adriát, ahonnan nap nap után a képzeletbeli Lőrinc és megformálója, Déry. Nem teljesen onnan: a különbség lehet húsz-harminc méter s egy-két szint. Az egykori penzió olaszos kőfalát és a modern, üvegtestű szállodát egybesimították, nem tüntetve el a kettő közötti építészeti varratot. A teraszról vissza az étterembe. Szagolgatok. * Ma, december 30-án egy nappal elhalasztóm Szent Balázs templomának felkeresését, mert a szálloda röpke kirándulást szervez a környékre. Hajókázni még jobb lenne, de a vízen egyetlen jármű sem mutatja magát, se kisebb, se nagyobb. A hotel excursionje után épp belefér, hogy a leghosszabb autóbuszvonalon találomra, kényelmesen kétszer is bejárjam Dubrovnik sok zegzugát, érintve a drót- kötél-cérnaszálakon függő, 2002-ben átadott Franjo Tudjman hidat, a tágasabb öblű új kikötőt, a magaslati, kertvárosias negyedek pompázó, termő narancsfás tájait. Jobb is lesz holnap, az év utolsó napján lépni be a Balázs-templomba. Az orvos, torokgyógyító Szent Balázs, püspök és vértanú, a tizennégy segítő szent egyike - aki a magyar versolvasó számára főleg Babits Mihály Balázsolás című verséből jelenik meg - a hagyomány szerint 316-ban, február 3-án halt mártírhalált. Ezerhétszáz esztendő múltán zajlott emlékévét bizonyára holnap zárják le ünnepélyesen (bár lehet, hogy majd csak februárban, emléknapján, Balázs- napkor). Kirándulásunkon sült apróhallal kínáltak, vacsorám vegyes tengeri tál. Általában félek a halszálkától, de mert hosszú évek óta lehetőleg nem mulasztom el a Balázs-áldást (legtöbbször a Ferenciek templomában), most nem szorongok. Kettős a védelem: Dubrovniknak Szent Balázs a patrónusa. 201
