Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Gion Nándor: Hátrahagyott írásai (II. rész - közreadja Kurcz Ádám István)
szerkesztőség. Igyekszünk jó műsorokat csinálni, és igyekszünk igazat mondani. A visszajelzések szerint a hallgatók hisznek nekünk. Már akik hallgatnak bennünket. Ultrarövid hullámon napi huszonnégy órás műsort sugárzunk, öt órától éjfélig némi megszakításokkal középhullámon is hallhatók vagyunk. Nemrégen, tekintettel a belháborús helyzetre, levettek bennünket az erős középhullámról, azon most más nyelvű műsort sugároznak, mi gyöngébb középhullámú adót kaptunk. Szerkesztőbizottságunk garanciát kért az alapítótól, hogy mindez csak ideiglenes intézkedés, amely a válság megszűntével érvényét veszíti. Persze nem garantál senki semmit. Azt sem, hogy a vajdasági magyar tájékoztatás ilyen marad, amilyen. Megnyirbálták eddigi jogainkat, pedig én azokat sem sokalltam. Igen szomorúan néztem a képviselőház ülését, amikor a[z új nyelvhasználati] törvényt meghozták, és szomorúan hallgattam egyik-másik képviselő felszólalását. Néha az volt az érzésem, hogy egyesek mintha félnének tőlünk. Talán még legyezgetné a hiúságunkat, hogy valakik félnek tőlünk, de én nem vagyok kimondottan hiú ember, és arra gondoltam, hogy esetleg baj lehet az önbizalommal ott, ahol félnek a kisebbségektől. — Mennyire erős a vajdasági magyarok identitástudata? — Nem erős. Viszont az anyaországi magyarok identitástudatáról sem tudnék sok szépet mondani. Évekkel ezelőtt, azt hiszem, a kecskeméti Forrásban egy tanulmányt olvastam, miszerint Európában a magyarok nemzeti tudata áll a legalacsonyabb szinten. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem. Én mindenesetre hajlamos vagyok elhinni, hogy igaz. A behozatali szocializmus és mindaz, ami ezzel járt, megtette a magáét. Persze nem ez az egyetlen ok, de azt hiszem, hogy a vajdasági magyarok identitástudata kicsit az anyaországi fásultság árnyékában is halványodott. Jelenleg novellákat írok, nem annyit, amennyit szeretnék. Úgy tervezem, hogy őszre egy regényt kezdek írni, még ha nem is tudom, hogy kinek. Az itteni könyvkiadónkon a haldoklás jelei mutatkoznak, és úgy hallom, hogy másfelé sem virágzik a magyar könyvkiadás. Kevés szabadidőm van. Ilyenkor olvasok, és irigylem azokat, akik többet írnak, mint én, és várom, hogy behívnak a munkahelyemre, mert valahol már megint lövöldöznek, éles golyókkal. Európa túl lassan jön felénk, mi pedig még lassabban megyünk Európa felé. Fárasztó ez a lassúság, és félek, hogy nagyon sokan nagyon el fognak fáradni errefelé... Miért boldog a Virágos katona?18 Egy egész könyvben megírtam már, hogy miért boldog a Virágos katona a kissé ügyetlenül megfestett falusi stációkon, és miért volt boldog Gallai István, aki elleste a Virágos katona titkát, de akit nem festett meg senki, viszont nagyon 18 Az írás interjúvá szerkesztett és rövidített változata ezzel a címmel jelent meg 1992. február 8-án a Népszabadság 25. oldalán. Az újvidéki szerkesztőségi szobában készült beszélgetésről Dormán László fotósorozatot készített, a fotókból nyolc megjelent itt: Kurucz Ádám István, Gion Nándor művei és műhelytitkai, Napkút, Bp., 2017, 349. A felvételeken látható, hogy hangrögzítő eszköz nem volt a helyiségben, az újságíró, Fábián Péter pedig nem jegyzetelt: húzásokkal, beszúrt kérdésekkel az alább közölt, gépiratból rögzített szöveget szerkesztette „beszélgetéssé". 170
