Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Gion Nándor: Hátrahagyott írásai (II. rész - közreadja Kurcz Ádám István)
Szenttamásra rendszeresen visszajárok.15 Kiszipolyozom a gyermekkoromat, a szülőföldet, de hát ez már így szokott leni. Meg aztán itt vannak legtöbben, akik követelőznek: élők is, holtak is. Hiszen én itt láttam, és őket láttam először nemcsak összebújni és összehajolni, hanem összetartani is. És vigyáztak egymásra, ha baj közelgett. A magyarság megmaradásának esélyeiről16 Abban a Jugoszláviában, amelynek nemzetiségi politikáját hosszú időn át példaképként emlegették Kelet-Közép-Európában, a statisztikai adatok szerint a leggyorsabban fogyott a magyarság. A legújabb adatok azt mutatják: lassan, de biztosan sorra kihunynak e magyarság kultúrintézményei is. Megszűnt gyakorlatilag a szabadkai színház magyar társulata, idén feleannyi magyar könyv jelenik meg, mint tavaly, pedig már az is sokkal kevesebb volt az egy évvel korábbinál. Voltak jó folyóirataink, és egy 24 órás napi sugárzású magyar rádiónk, amelytől éppen most vették el este 18.20-tól reggel 7 óráig a középhullámot. így szorulunk egyre összébb és összébb. Hogy ezek után melyek a vajdasági magyarság esélyei? Először is, az értelmisége, amely teremteni képes. Másrészt lehet, hogy naiv vagyok, de továbbra is hiszek abban, hogy Európában élünk. Megnyirbálták jogainkat17 Nem vagyok túlságosan boldog mostanában. Azok a vajdasági emberek, akikről én szoktam írni, mintha megfogyatkoztak volna az utóbbi időben. Lehet, hogy tényleg megfogyatkoztak. Nekik sem volt könnyű életük, de őróluk legalább tudtam, hogy túlélték az igen nehéz időket is. Meg velük együtt én is túléltem ezt-azt. Emlékszem, gyermekkoromban, a háború vége felé két hadsereg ütközött meg arra, ahol én éltem, a fejünk felett lőtték egymást, a lövedékek időnként miránk is hullottak. Egy ilyen közeli becsapódás után betemetett a föld, sarat köptem, mire az emberek előkapartak a föld alól. A két hadsereg meg tovább lőtte egymást a fejünk fölött, a lövedékek továbbra is csapkodtak körülöttünk, néha talán nem is véletlenül, hiszen mindkét oldalról látták, hogy ott mozognak valakik, és mindkét oldalról ellenségnek néztek bennünket. Kellemetlen érzés volt. Időnként hasonló kellemetlen érzés fog el most is, és attól tartok, hogy még igen sok vajdasági embert. A vajdasági magyar sajtót sokan szidták és szidják, és kevesen dicsérik/dicsér- ték. Én inkább dicsérném most. Véleményem szerint jobbára tisztességes profik művelik a tájékoztatást. Az újvidéki rádió magyar nyelvű szerkesztősége is jó 15 Kép: Szenttamás. 16 Az írás a fenti címmel, Gion Nándor és Grendel Lajos gyulai nyilatkozata alcímmel jelent meg itt: Népszabadság, 1991. március 19., 3. Mi csak a szöveg Gion által mondott részletét közöljük. 17 Az írás Nyelvhasználati törvény, identitástudat címmel, Megnyirbálták jogainkat címmel, Újvidéki beszélgetés Gion Nándorral alcímmel jelent meg itt: Népszabadság, 1991. augusztus 12., 6. A szöveg ívének épségéért az interjút készítő újságíró, Kisimre Ferenc bevezetőjét és - egy kivétellel a kérdéseit is - elhagytuk. 169
