Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Kirilla Teréz: „Pilinszky elvtárs, hőmérőzés!” (Interjú Pályi Andrással Pilinszky Jánoshoz kötődő emlékeiről)

bár a legtöbbször véletlenszerűen találkoztunk. Egyszer betértünk Monori Lilivel a Népszínház utca sarkán álló, hodályszerű Szimpla presszóba, ott kávézott, alkalmi ismerősével diskurált, átült a mi asztalunkhoz, ott voltam a Vándorfi László rendezte Előképek-premieren, hajnalig ült a társulat tagjaival az egyetemi klubban, kezdő trabantosként megálltam a kocsival a Nagymező utca sarkán, ő épp készült átmenni az úttesten, betessékeltem az autóba, elvittem a stúdióig, ahol a lemeze készült. Akkor kérte el az Éltem, az első nagyobb lélegzetű, évtizedes asztalfiókfog- ságra ítélt prózám kéziratát, aztán amikor a megbeszélt időben fölmentem hozzá, hogy beszéljünk róla, Mári néni, a nagynénje nem engedett be. Nem ismert meg, nem nyitott ajtót. Leszaladtam a sarki telefonfülkébe, fölhívtam őket, a telefont is Mári néni vette fel, szeretettel üdvözölt, adta Jancsit, neki kellett kijönnie ajtót nyitni. Borzalmasan szeretett beszélgetni emberekkel, mondhatnám, minden alkalmat megragadott, első benyomásra az az érzése volt az embernek, hogy csak mondja, mondja a magáét, mégis rém érzékenyen figyelt a másikra, mindig arra reagált, ami ott és akkor elhangzott. Nem volt benne semmi előítélet. Mint akinek nincsenek is saját tapasztalatai, saját véleménye. Pedig dehogynem, nagyon is volt. De úgy tűnt, mindent szándékosan elfelejt, hogy csak ahhoz szóljon hozzá, amit a jelen pillanatban hallott. Később egyre ritkábban láttam, az élete vége felé előszeretettel tartózkodott vidéken, Székesfehérváron és Velemben, már nem érezte jól magát Pesten.

— Zárszóként, tudna-e fölidézni konkrét emlékeket a találkozásaikról, még ha töredékesek is?!- „Pilinszky elvtárs, hőmérőzés!" Egy felettébb groteszk, jellemző pillanat a Kútvölgyi Kórházban, erre nagyon emlékszem. Akkor volt az első infarktusa, Katival már külön éltünk, de megbeszéltük, hogy együtt meglátogatjuk. A Kútvölgyi abban az időben a párt- és kormányelit kórházaként működött, de a Kossuth-díjas művészek is jogosultak voltak rá. Jött a délutáni hőmérőzés ideje, és a nővérnek ott persze mindenkit elvtársnak kellett szólítania. Katival egymásra néztünk, úgy kellett visszatartanunk a nevetést. Erről most eszembe jut még első látogatásom az Izabella utcai kis földszinti udvari lakásában, oda is Kati vitt el magával, fiatal voltam, nem tagadom, megütköztem rajta, hogy újra meg újra a halálnál köt ki. Mármint hogy ő hamarosan meg fog halni, utóvégre negyvenöt éves volt. Nem egészen tizenöt esztendő telt el a két találkozás között.

Az interjú 2014 szeptemberében készült az alábbi dokumentumfilm forgatása keretében: Csillaghálóban - Emlékek Pilinszky ]ános európai útjairól (rendező: Mispál Attila, producerek: Mécs Mónika és Muhi András, gyártó: M&M Film Kft., 2015).

136