Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Juhász István: Két arc a vetítőgép fénysugarában

A Magyar Film 1942. júniusi számában V. D. betűjel mögé rejtőző kritikus így vélekedik: „Hamza D. Ákos, a rendező legnagyobb teljesítményét nyújtja ebben a filmben. Meglátszik rajta a francia iskola. Perspektívát mutat. Fényes Szabolcs slágere („Tíz óra múlt, a szívem kigyúlt..." - énekli Mezei Mária, majd Rácz Vali, J. I.) sláger lesz a közönség körében is. B. Kokas Klára díszletei korszerűek, művésziek. Makay Árpád fotográfiái ismerten egyéniek."

Nem hagyhatom szó nélkül, hogy a mű erejét és hatását nagymértékben csökkenti a bűn télén bűnös kétségbeejtő naivitása. Egy fiatal néző ma gúnyos mosoly és kézlegyintés kíséretében azt mondaná róla: lúzer... S igaza lenne. Miért? Mert a férfi alkalmi szeretője egy kivénhedt ripacsot „szerződtet" orvosnak, hogy az bemesélje közönséges zsarolással: gyermeket vár tőle az asszony. (Csortos Gyula kabinetalakítása ráadásul árulkodó: százszor inkább szélhámosnak hisszük, mint egyszer nőgyógyásznak.) Az a pillanat pedig, amikor a rútul becsapott lakásán kisebbfajta orgiát szervező „terhes" nőhöz csörgővel és egyéb babajátékkal váratlanul betoppan a hiszékeny „apajelölt", hogy látva a ledér, mulató társaságot, csalódottan távozzék - nos, ez rokonszenv helyett szánalmat kelt, ami eltorzítja a jellemrajzot is. Persze elfogadhatjuk ezt a beteges jámborságot a bölcs felismerés tudomásulvételével, igen, ennyit változott a világ (meg a férfitermészet.)

Egy árnyalattal sötétebb, keményebb, riasztóbb az „ikerfilmek" fiatalabbika, az 1943-as Külvárosi őrszoba. Mondhatni természetes, hogy a forgatókönyv írásában részt vett a rendező a minden műfajban rutinos Békeffy István oldalán. Vélhetően egyikük szőtte a cselekmény szálait, másikuk dolgozott ennek hatásos képi megvalósításán. Békeffy seregnyi magyar vígjáték születésénél bábáskodott, mielőtt külhonba távozott volna, hogy ott gyarapítsa tovább írói babérjait. (Aki átmegy a falon, Angyal szállt le Brooklynban — ez utóbbi A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak címen lett itthon musicalként ismeretes a Fővárosi Operettszínházban.) Közös vállalkozásuk igazolja, hogy a sötétebb tónusokhoz is kitűnő érzéke volt.

Tudható, hogy valamely epikus műalkotás sohasem azonos az adott műalkotás tartalmával. Egy tömör összefoglalót most mégis segítségül hívok a történet ismertetéséhez, érzékeltetendő mindazt a rettenetét, amit magában hordoz a végzet elkerülhetetlenségével meg egy gyufalángnyi reménnyel az alvilág komor éjszakájában.

„A fiatal rendőr, Tóth János kiképzése után földije és jövendő apósa, Nagy Miklós angyalföldi főtörzsőrmester körzetében kezdi meg próbaidejét. Ide érkezik büntetése után kiszabadulva Karcsi, aki a börtönben szándékkal hibásan egy nappal későbbre kiállított papírjának alibije alatt aljas rablógyilkosságot követ el egy ismerős öregasszony kárára. A fiatal rendőr azonban éjszakai járőrkörútja során meglátja őt a tett helyszínén. Karcsi ezért jobb sorsra érdemes »barátnőjét«, Harmonikás Gizit biztatja fel, hogy csábítsa el az egyenruhást, kompromittálja, tegye lehetetlenné a testületben. Gizi kezdetben szót fogad, a gazembernek dolgozik, ám végül beleszeret a kiszemelt áldozatba, s a bűnözők következő akciójáról időben értesíti a másikat, életét és becsületét megmentve ezzel. Önmaga fölött tettével kimondja a halálos ítéletet: az »árulásért« Karcsi kíméletlenül végez vele. Bandáját a rend őreinek sikerül elfogni, a próbarendőr dicséretesen megállta helyét, és immár nincsen akadálya, hogy elvegye Lidit, felettese lányát, aki örömmel nyújtja neki kezét."

113