Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Sasvári Edit: Konjunktúra plusz kiszorítás (Kassák Lajos önköltséges kiállítása a budapesti Fényes Adolf Teremben)
vonatkozóan, hogy Kassáknak végül mennyit kellett fizetnie. Egyesek szerint 20 000 Ft-ot, amiből mások szerint a kiállítást rendező Makrisz Agamemnon közbenjárására 17 000 Ft-ot visszafizettek neki27, Aczél György 9000 Ft-ra emlékezik.28 A kiállításnak a nyitvatartás 9 napja alatt szokatlanul nagyszámú, 3345 látogatója volt.29 Két héttel a megnyitó után Kassák meghívta kiállítására Kádár Jánost is: „Örömmel értesítem, hogy két év előtti beszélgetésünk eredményképp végül is megnyílt kínok között született kiállításom" - írja március 15-én kelt levelében Kassák. „Őszinte köszönetét mondok jóakaratáért és fáradozásáért. Boldog lennék, ha időt szakítana rá, hogy kedves feleségével együtt megtekintené munkáimat. Stabilitásuk, ökonómiájuk és tisztaságuk, gondolom megnyerné tetszésüket."30 Kádár a levélre így felelt: „A dolog emberi oldalát jól megértve örülök, hogy ez a kiállítás létrejött. A kiállítást alkalomadtán feleségemmel ... megnézem."31 Kádár János felesége, Aczél György és mások társaságában meg is látogatta a kiállítást, de természetesen Kassákot - aki szeretett volna jelen lenni, hogy „felelhessen a felvetődő kérdésekre" - nem hívták oda erre az alkalomra a Fényes Adolf Terembe. Kassáknak ez rosszulesett, de mégis megköszönte, hogy Kádárék időt szakítottak a kiállítására. A hatalom lényegében tehát elutasította annak a lehetőségét, hogy a képzőművész Kassákot nagyvonalúan integrálja. Ami azt jelenti, hogy az irodalmár Kassák elfogadása sem volt teljes, hiszen nem lehet valakit félig integrálni. Mit nyert volna a hatalom a teljes integrálással? Egy nemzetközi hírű képzőművész nagyvonalú elfogadásával a Nyugat szemében hitelesebbé válhatott volna. A nyugati kultúrpolitikusok ugyanis kevéssé voltak érzékenyek arra, hogy Aczél hogyan egyezkedik például a népi írókkal. Az irodalmi élet szereplőivel kapcsolatos feszültségek ebben az időszakban nyugati szempontból kevéssé voltak leolvasha- tóak. A Nyugat szemében a hatalomnak egy neves absztrakt művész felé gyakorolt gesztusa 1967-ben világos jel, egy könnyen és világosan kódolható üzenet lett volna. 27 Szabó László interjúja Fajó Jánossal, 1988. október, MNG adattár 23112/1990. szerkesztett változata megjelent: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben. (Szerkesztő: Nagy Ildikó), Képzőművészeti Kiadó - Magyar Nemzeti Galéria - Ludwig Múzeum, Budapest, 1991, 172. 28 Aczél 1990-ben így emlékezik erre: „Én kitaláltam dolgokat... megcsináltam a Fényes Adolf Termet, ahova elvittem a Kádárt a Kassák kiállításra például. Ahol jóformán csak nonfiguratív kiállítások voltak. Jelképes összegért, két hétre 900 forintba került a kibérlése ennek. Én azt hiszem másképpen nem lehetett volna ezt csinálni. Hát végül azért Magyarországra minden bekerült, mindent kiadtunk, minden kísérlet ide bejött." Interjú Aczél Györggyel, készítette: Hegedűs B. András, Kozák Gyula és Litván György, 56-os Intézet, Budapest, 1990. 29 Zárójelentés, 1967. március 28. Műcsarnok Könyvtár és Archívum, MKCS-cs-II-1217/6-1. 30 Kassák Lajos Kádár Jánosnak, 1967. március 15. MOL M-KS 288.L 47/740.őe. megjelent: Huszár Tibor (szerk.): Kedves, jó Kádár elvtárs! Válogatás Kádár János levelezéséből, 1954-1989, Osiris Kiadó, Budapest, 2002,327. (megjegyzés a lap szélén: „Aczél György elvtársnak küldi tájékoztatásul, visszavárólag Kádár elvtárs"). 31 Kádár János levele Kassák Lajosnak, 1967. március 25. MOL M-KS 288.L 47/740.őe. megjelent: Huszár Tibor (szerk.): Kedves, jó Kádár elvtárs! Válogatás Kádár János levelezéséből, 1954-1989, Osiris Kiadó, Budapest, 2002, 328. 67
