Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Háy János: A rovátkolt barom (Berzsenyi Dániel)
Háy János A rovátkolt barom Berzsenyi Dániel Gimis vagyok, felugrok a padra, kezemben az irodalom-szöveggyűjtemény. Berzsenyi Magyarokhoz (1) című ódájánál kinyitva, és üvöltöm bele az osztályterembe a „Romlásnak indult hajdan erős magyart", a haverjaim megmarkolják a padot és húzzák végig a parketten, a pad lába végigkarcolja a megkopott lakkozást. Romlottabb voltam, mint azok a magyarok, akiket romlottnak érzett a költő, vagy már régen kikerültem abból a kontextusból, hogy úgy gondolkodjak a hazámról, mint egy valaha igaz világról, ami mára elveszítette a fényét, a báját, az igazságait és az erkölcsét. Nem gondoltam jobbaknak a régieket és rosszabbak- nak a maiakat, nem láttam magam előtt egy olyan múltideát, amihez felzárkózva különbekké válnánk. Nem éreztem, hogy Árpád vére miként fajult el az évszázadok során, s hogy miből állt az a vér, ami el tudta veszíteni erejét, nem éreztem, hogy Buda várát undok viperafajzatok dúlják fel, s hogy a tatárok ellen küzdő magyarok különbek lettek volna az aktuális jelenben életükért küzdő honfitársaimnál. A régi dicsőség és az elkorcsosult jelen közötti ellentét, a múlt erkölcsi magasságának és a ma erkölcsi romlottságának kettőse, ami Berzsenyi kora költészetének divatos témája volt, mára már gondolati fosszília lett, s legfeljebb ékesebb bácsik és nénik vélik úgy, hogy a saját fiatalságuk idején még igazabb világ volt Magyarországon, nem is beszélve a Hunyadiak vagy az Árpád-házi királyok koráról. A hazafias versek legszebbike, a sokszor át- és újrafaragott Magyarokhoz 1, miként a 2 sem működött számomra, és azóta se működik, ahogyan a többi hazafias Berzsenyi-vers sem, ahol ezeket a gondolatokat, képeket, víziókat jóval kisebb erővel ismételgeti, természetesen görög és latin köntösbe bújtatva a sorokat, s persze a verselésen túl még beemelve a versvilágba olyan mitológiai utalásokat és alakokat (Phoebus, Nestor, Polymnia, Lycurgus, Pentheus, Roethus, Danae, Cypris, Boreas, Hesperus, mindez netalán nyíló Myrtusokkal a Léthe virányin), akiket a mai emberek nem, vagy csak alig ismernek, olyan szófacsa- rásokat, elaggott szavakkal, amelyek idegenül csengenek a mai fülnek. Mégsem tudok elmenni a valahai alkotó mellett, aki jobbára magányosan élt Niklán, de érintőlegesen mégis a modern magyar irodalom születésének volt a tanúja, olyan időknek, amikor alig volt járható útja Magyarországnak, amikor udvarházakban gazdálkodás mellett zajlott a szellemi élet, s kocsmák voltak a kávéházak, amikor Buda és Pest még csak udvarolt egymásnak. 24
