Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Márton László: Régi német mint mai magyar (A költészetről és a fordítói munkafolyamatról)
hol örömteli a szerelmi szolgálat: az első két strófában említett várkastélyról, illetve erődként felfogott női lélekről van szó. Ó jaj udvari költészet! Owe hovelichez singen! Ó jaj udvari költészet! jaj hogy a durva hangnemek miatt szavad az udvarban elenyészett! őket az Isten verje meg! ó jaj hogy a tahóság rajtad túlnő sok régi híved kedvtelen de ha így kell lennie hát így legyen! te győztél Durvaság úrnő! Aki visszahozná nekünk az örömöt amely tisztességtől és jó ízléstől hajtva hej de dicsérné mindenki őt! hej de nagy becsben lenne tartva! udvarhoz méltó érzületre vágyom csak ez amire szívem éhez csak ez illik hölgyek és urak gyülekezetéhez ó jaj ha többé nem születne! Akik a tisztességes költészetet zavarják azoknak száma nagyobb jóval mint akik hallgatni akarják de én hadd tartsak a régi példaszóval nem zenélek olyan malomban ahol a kő dübörögve forog és a kerék harsányan csikorog hárfázzon ott aki ezt szereti valóban! Akik ilyen gyalázatosán bömbölnek zúgnak azokat kiröhögöm dühömben hű de tetszenek önmaguknak bár hülyeségeket adnak elő különben olyanok ők mint békák a tóban nekik a saját vartyogásuk tetszik a csalogány dalát nem is pedzik ő elnémul bár ő énekelne méltóbban. Bár betömné valaki a tahók száját vagy kilökné őket a várból! kifinomult művészet uralná az udvar táját és a tahóság maradna távol! 21
