Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Sümegi György: Perlrott Csaba Vilmos a Kecskeméti Művésztelepen
Kecskeméti városképek A városkép jellemző nézetből ábrázolt, több városképi elemet (épület, tér, köztéri szobor stb.) magába foglaló együttes. A síkságon épült városok képe különbözik a váras, hegyen, dombon, magaslaton megépült települések képétől. Ezekhez evidens módon tapadnak történeti mondák és a girbegurba utcáik, középkori elemeket is tartalmazó épületeik a történelem levegőjét árasztják, s ezért e városoknak a hangulatába (az ábrázolásokéba is) befészkelte magát egy romantikus attitűd, amely esetenként nosztalgiát ébreszthet a szemlélőben. Az alföldi városokról fönnmaradt városképeken az épületeknek, a házak halmazának az égre, elsősorban a horizontra rajzolódik a sziluettje, és valóban ez a jellegzetesség teszi egyedivé, különbözteti meg az előbb említettektől. Kecskemét jellegzetes, nagy kiterjedésű alföldi halmaztelepülés, amely a 19. század végéig megőrizte ezt a jellegét: központi, városias magját gyűrűszerűén vette közre a földszintes házak tömege, azon túl pedig tanyák övezték. A legkorábbi, céhleveles városkép, Prixner Gottfried 1806-os rézmetszete délről mutatja be a települést. A legkiemelkedőbb, égbe nyúló városképi elemek a templomok, balról jobbra haladva: piarista, mellette balra a rendház (a jobb szárny csak 1825-től épült, nem szerepel rajta), a nagytemplom, mögötte a katonai kórház, a református templom és a ferencesek együttese, a jobb szélen a Szentháromság-oszlop. E kimagasló, centrális épületeket közrefogják - a metszeten a középtérben és a templomok között - nagy mennyiségben földszintes lakóházak. Ezek főleg zsupp- vagy nádfedésűek, nyeregtetősek, sok esetben deszkaoromzatosak, amelyeken olykor-olykor föltűnik a tetőszelement tartó ágasfa is. Az udvarokat fakerítések vagy növénysövények határolják. Az előtérben szélmalom, mellette a földön zsákok és zsákoló, a középtérben hatigás szekér, mellette egy lovas, és állatok teszik elevenné, életszerűvé a látványt. A bal sarok szőlődombja, az előtér életképi elemei és a falusias lakóházak halmaza együttesen erősítik a mezőgazdasági termelés fontosságát, a mezőváros alapjellegét hangsúlyozva. A metszetek (pl. Szokolay Hártó János - Karacs Ferenc 1829-ese is68) történeti és építészeti források, mivel hűségesen és pontosan (esetenként a síkművészet megkövetelte torzításokkal) fölsorolják az egyházi és középületeket, a városkép alig változó meghatározóit és a paraszt vagy parasztpolgári lakóházak tömegét, ezzel is kidomborítva Kecskemét tipikus mezővárosjellegét, halmaztelepülés-voltát. A városképes céhlevelek korszaka után, a 19. század közepétől városleírásokhoz, településismertetőkhöz a szerkesztők és kiadók igyekeztek városképeket is adni. A nagyobb látószögű, a teljes település képét megmutatok69 helyett a jellegzetes részletek, városterek, egyes épületek vagy épületegyüttesek megjelenítésére tevődött a hangsúly.70 A korszak legnagyobb könyvkiadói vállalkozása, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - ahogy előzőleg Kubinyi-Vahoté is - címében is jelzi, hogy a szövegek mellé képeket is ad. Az 68 Sümegi György: Bács-Kiskun művészettörténete. 8. rész. A kúriától az útszéli keresztig. Forrás, 1976/10. 94-95. 69 Pl. Kubinyi Ferenc-Vahot Imre (szerk.): Magyarország és Erdély képekben. Pest, 1853 ennek a Kecskemét és a kecskeméti puszták fejezete hasonmás kiadásban (szerk.: Sümegi György, Kecskemét, 1980). 70 Pl. Adatok a kecskeméti református főiskola történetéhez. Vasárnapi Újság, 1857. 21. sz. 184., Nyilvános nőnövelde Kecskeméten. Rajz: Frank Károly városi rajztanár. Vasárnapi Újság, 1862. 44. sz. 526. 95
