Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Sümegi György: Perlrott Csaba Vilmos a Kecskeméti Művésztelepen
önállósuló városképek rajzolók és metszők kezén szaporodtak, majd a képeslapokon és fényképeken71 már nagyobb mennyiségben lehetett terjeszteni. A 20. század első évtizedében a nagyütemű városiasodás, az új építkezések méreteiben kiterjesztették a centrumot, jelentősen megnövelték a városközpontot. De még ekkor is a legmagasabb, az eget ostromoló, tornyaikkal a felhőket pásztázó épületek az Isten házai, a templomok maradtak. Perlrott festményeinek jellegzetes, különálló együttesét alkotják városi tájképei, kecskeméti városképei. Az alföldi városok nagy részében megszokott városképi látvány Perlrott szülővárosában, Békéscsabán is a kecskemétihez alapvetően hasonló jellegzetességeket mutathatott. Ám mégis, talán éppen a földszintes, egyhangú háztömegből merész ívelésükkel fölfelé törő, az égbe mutató tornyok tették sajátossá és egyedien vonzóvá a városképi látványt, Kecskemétet, az új építészet72 fontos architektúráival akkor dinamikusan fejlesztett várost. Erdei Ferencnek, az 1900-as évek elejétől emelt épületek látványával is számoló meghatározása szerint: „Tornyok és paloták hivalkodnak a város közepén, amelyekről nem tudja a néző, hogy szépnek vagy torznak tartsa-e őket, csak azt érzi, hogy ilyeneket még nem látott, és ómul fölöttük."73 Perlrott képsorozatának kezdődarabja az Iványi-Grünwald Béla74 és több, a művésztelepen dolgozó alkotó által is megfestett75, a város legfestőibb részlete, a Barátok temploma az előtte lévő Kálváriával. Perlrott első megfogalmazásának76 a figuráiban a korábbi szakrális műveinek szentjei élnek tovább. Az ívelt, izzó fényességű kerítés és a lila színnel, tört síkokkal megfogalmazott a Ferences templomtorony közötti szűk térben egy nagyon határozottan fogalmazott sötétlila háromszög. A fák, a háttal álló református templomtest és az ég komor kékjének együttesen sötét színvilágából a református templom világító tornya, mint fölkiáltójel tűnik elő a kép függőleges centrumában. A Kálvária második példányán77 az architektúrába illesztett háromszög hangsúlytalanabb lett az eléje helyezett, szinte játékosan csipkézett sötétzöld falombozattól. Színvilágában az első opus komorabb hangolásától eltérve a teltebb narancs és az izzó vörös erősödött föl (a keresztszár, a támív teteje és a ref. templom tetővége is vörös itt). „Az 1911 nyarán festett Kálvária egyetlen lobogó vízióban foglalja össze Perlrott festői tapasztalatait, és megelőlegezi egyéni stílusának további irányát: afauve színekkel megfestett kép, akár az expresszionizmus előfutáraként is értékelhető."78 71 Pl. Képek Kecskemétről. Szerk.: Kain Albert. Magyarország, 1909. 6., 79., 89., 100., 103. Kecskeméti városképek több kiállításon és kiadványban szerepeltek az elmúlt évtizedekben is, de monografikus földolgozásuk nem készült el. 72 Az „új" Kecskemét. Kecskemét új középületei. Interieur, 1912. I. évf. 15-16. szám, 19., 21., Sümegi György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón 1890-1919. In: Bács-Kiskun megye múltjából IX. Szerk.: Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét, 1987. 357-422. 73 Erdei Ferenc: Futóhomok. III. kiadás, Bp., 1977. 83-84. 74 Szabó László: Iványi-Grünwald. Corvina, 2007. Képek 41., 42. 75 Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep (1909-1919). Corvina, 2011. 44., 45., 51., 62., 96. képek. 76 Kálvária, 1911, papír vászonra kasírozva, 100x80 cm, j. n. Katona József Múzeum, Kecskemét, ltsz.: 68.191. Ezt megelőzően festhette a Kálvária című tanulmányát (Mgt.). Monori Laura: Perlrott Csaba Vilmos kecskeméti városképei. In: A Kecskeméti Művésztelep első korszaka (1909-1919). Tanulmányok. Adattár. Szerk.: ifj. Gyergyádesz László és Osztényi Éva. Kecskemét, 2012. 51-60. 77 Kálvária, 1911, vászon, olaj, 100x85 cm, j. j. 1.: Perlrott (Kecskemét Megyei Jogú Város tulajdona). 78 Boros Judit: Perlrott Csaba Vilmos szintetizáló festészete. In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914. Szerk.: Passuth Krisztina, Szűcs György. Magyar Nemzeti Galéria, 2006. 235-245. 96
