Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Füzi László: A világ változása (II. rész)
A Kádár-rendszer, igaz, felszámolódásának időszakában már minden összetettebb volt, mint korábban, igyekezett jól áttekinthető, leegyszerűsített formákban működő társadalmat teremteni. Feltételezhető, hogy a rendszer által megteremtett, a munkásosztályt, parasztságot és az értelmiséget megnevező, erősen leegyszerűsítő kategóriákat senki nem vette komolyan, a nyolcvanas évtizedben ezek a fogalmak már használhatatlannak bizonyultak, a társadalom egyszerűen kinőtt, valósággal kibújt a leegyszerűsített fogalmak alól, azokat már nem lehetett a társadalomra húzni. Hasonlóképpen voltunk a mentalitással, különösképpen a társadalomhoz és a történelemhez kacsolódó gondolkodással. A rendszer erősen politikaközpontú volt, az éppen aktuális ideológiai helyzet által irányított társadalom- és történelemképet sugallt, a nyilvánosságban, kivéve a valódi nyilvánosság szigeteit, csak ez jelenhetett meg, ezért a felülről érkező pressziók megszűnése után valóságos meglepetést jelentett számomra a legkülönbözőbb ideológiákkal fellépő csoportok nagy száma. Éppen úgy, ahogy a társadalom tagoltsága, az érdekek sokrétegűsége is kézzel tapinthatóvá vált. Az egyik oldalon ott volt a huszadik század végi társadalom összetettsége, a másik oldalon a huszadik századon végigvonuló, sokszor háttérbe vagy föld alá szorított politikai-ideológiai törekvések felszínre kerülése, összehangolódásuk nemhogy akkor, de máig sem történt meg. A huszadik század minden torzszülött történése, a „zsákutcás történelem" minden következménye felszínre tört akkor, amikor azokat felülről nem fojtották el. Ezerkilencszáznyolcvankilenc örömmámorában erre nem gondoltunk. 28. A kilencvenes évek is évtizeddé álltak össze, csak azt nem tudom, hogy akadt-e ennek az évtizednek, mint más évtizedeknek, mondjuk, a hatvanas vagy hetvenes évtizednek egységes jelzője, mondom. Az utókor történészei majd biztosan ellátják valamilyen jelzővel ezt az évtizedet is, lehet, mondjuk, ha Magyarországot nézem, a többpárti demokrácia megalapozásának évtizede, vagy akár az útkeresés évtizede is, mondom. Ezekhez az évekhez a magam tapasztalatai alapján az átmenetiségen túl semmiféle jelzőt nem tudok társítani. Az újabb századfordulót, ez történetesen az ezredfordulóval is egybeesett, nem azzal a várakozással vártuk, mint amilyennel száz évvel korábban várhatták a huszadik századot. A huszadik századiság a tizenkilencedik század felől a korszerűséget, a modemitást jelenthette, hasonló elképzelések a huszonegyedik századdal kapcsolatban fogalmazódtak meg. Szilágyi Domokos verssorára emlékszem, Szeretnék élni 2000-ig, írta, s természetesen a 2000 című lap jut eszembe, a címadás szándéka szerint a Huszadik Század című folyóirat megfelelőjeként, mondom. A huszadik század végén benne éltünk egy még ma is tartó, s egyre inkább állandónak tűnő modernizációs folyamatban, a folyamat egészét és egyes részeit azonban nehéz volt értelmeznünk, ezért modernizációs célokat sem fogalmaztunk meg, mondom. 82
