Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 5. szám - Aczél Géza: (szino)líra (vers)
Aczél Géza (szino)líra torzószótár alsóruha nem tudom a beidegződésekről ma hol tart a tudomány amikor még nem a gének kopognak át a misztikus falon s a jelzésekről nem sejted ez tényleg biológiai forradalom vagy csak a logika bámulatos kutakodó öntörvénye tévedt létünk valamilyen borzongató ösvényére hol évtizedek előtt szembejöhet a várható kór s a programozott halál s te drukkolsz magadban ne híresedjék el ez az elméleti varázs sorsod katasztrófákra barbár erőszakra vagy akár az önkezedre hagyva a mindig óvatosan kezelt vallásos hitnek és a reszkető reménynek lelki útjait befalazva mielőtt visszatér a jámbor oda ahonnan vétetett ügyem egyszerűbb hiszen a jegyző fiaként felületesen megélte a kisgyerek hogy alulról felülre cserélődött mára már folklórként rebegve a hétrétegű alsóruha nyilván a bigott faluban a szoknyacserékre még a bennfentes sem nézhetett oda majd egyszer csak talán hátrányára megváltozott a világ mivel a technika aligha fújhatja meg az égi harsonát és a kisgyerekből is bús férfi támadt legszívesebben háttal állva a világnak ám ahogy trikóit reggelente magára kapja azt a sorban alulról veszi s esténként az oszlop tetejére ráteszi alsós van annak már félszázada mikor olykor el-eljárva az egyetemi oskolába beleestem egy karcsú barna lányba s szünidőkben mentem utána a messzi bárányába hol romantikus határfolyóként senyvedett a dráva néha szemből még átal is lőttek spontán üdvözölve az innen levőket persze engem akkor legkevésbé a kisantantnak történelmi frásza érdekelt sokkal inkább hogy hódító 24
