Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 5. szám - Aczél Géza: (szino)líra (vers)

sikereket érjek el s hogy az unalmas falunak üres óráit valahogy kitöltsem anyáskodni hátra is hagytam nőmet megszállva a kis település egyetlen kocsmájának ablak melletti asztalát amely körül hamarosan akadt is néhány sörbarát és hogy még izgalmasabb legyen a hétvége amikor a katolikus pap nem ment misére sem a temetésre nagy kártyacsatákra unszolt a felesége csak később jöttem rá hogy az anyja hiszen ezeknek tilos a párzások vigadalma aztán a bölcs tanító igazi református vele szent hangot zengetve mint a kántus egy egykori rendőr akit lefokoztak mivel túl gyorsan használta pisztolyát kaláber mondta a nagy ballon bor mellett mi számomra alsós végül a rablóultiban egyeztünk rögzítve a pénzt s szabályt mert másképp tudta valahány

álszemérem

a tökéletes költemény határait mai napig igazán nem értem ha olykor visszaolvasom magamat gyakorta tör rám az álszemérem mivel a klasszikus művek értéke az agyba már évtizedek óta sulykolva vagyon s nincs az a vagyon mely ezekhez felére csüggedt magányodban csökkentsd bár felére a szakma önjárós elméletekkel hozzáadott pátoszát vagy a túlhaladott közönyös idő nyegleségbe torkolló mámorát amikor a téridő szenvtelen bölcsességét a jámbor magára veszi és mintegy egyéni leleményként ajándékul a szellemnek kényes asztalára kiteszi rögtön tartva is markát mivel eme különös világban éppúgy összefonódik megélhetés és az ihlet laokoonja s mikor a külső tekintet ezt a bonyolultságot elemeire bontja elsárgult csontvázakra lel hiszen a befogadás virtuális élménye jobb ha a látomás peremén szerepel formateremtő tényezőként mert hiába dől ettől alkalmilag az elismerő bőség és burjánzik slágerlisták sora ám könnyedén azt sem feledheted ha nem vagy ostoba a siker néha minőséget is emel az irigységnek mocsara körötte gyorsan hiába terjed el nem kell bányát nyitni ahhoz hogy feltörjön a művészi hatalom

25