Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 5. szám - Bogdán László: Napok a jósirodában

15 kuncsaftja volt, iszik Natasa a söréből. Zsül most érkezik hátulról a borral és töltöget. Öt délelőtt, 1500 márkát fizettek, délután 10, ők 3800 márkát. Ez hogy lehet? - csodálkozik Kriszti. Volt, akitől többet kért. Azoktól, akik pofátlankodtak. És milyenek voltak? - kérdezi Szerjózsa kíváncsian. Őrültek, testvér, tudod, milyenek ma az emberek! Jön Carmen, Piros, Roxána, Flórenc, Evelin, Hans, Myrna, Hutera és Tóbiás. Carmen ránk néz: Milyen volt? Hallgassátok meg! - kacag Natasa, és bekapcsolja a magnót. Hallgatják, nevetnek. Nem mindennapi a stílusod - kacag Kriszti -, rámenős vagy, mint én. Nem is gon­doltam volna. Amikor eljutunk a ló versenyzőig, aki nem tud dönteni, megdöbbennek. Nem kéne mi is fogadjunk? - néz ránk Zsül. De igen - néz rám fürkészve Attila. Akkor mindenki dobjon be ezer márkát, írjad - nézek Krisztire. Pénteken reggel már sokan várnak, állnak a folyosón is. Hoztam sorszámokat - fogad Kriszti, oszd ki Natasa, a megjelenés sorrendjében. Bemegyek, hűvös van, bebújok a fekete köpenyembe. Bejön egy ötven év körüli, szakállas, sötét ruhás törpe, és egy nála két fejjel magasabb, piros ruhás, rikítóan vörös hajú, meghatározatlan korú nő. Maga jós? - mered rám a törpe. Különben mit keresnék itt? Szeretnénk tudni - szól közbe idegesen a nő -, ha összeházasodunk és gyerekünk születik, törpe lesz-e? Ezt nem mondhatom meg. Ezért a pénzért talán meg is mondhatná - legyint a törpe -, ne kerteljen uram, az igazság érdekel. Két eset van, vagy törpe lesz, vagy nem lesz törpe. Maga viccel, uram, ezt sejtettük mi is. Van esélyünk, hogy ne legyen törpe? Kockáztassanak. Bármi lehet! Köszönjük uram, visszaadta a reményt - hajol meg a törpe, kézen fogja a nőt és kimennek. Negyven év körüli, almamagbarna hajú nő libeg be, fűzöld, hosszú ruhában, kar­ján kabátja. Leül. Annyira emlékeztet Helgára, hogy megremegek, és ismét látom, amint Frank előtt áll, a tenger mélyén, nyakán hínárkoszorú, illegeti magát, és mögöt­te sorakoznak a sellők, az egyiket Rongyos Mici fojtogatja. A vízi tánc. Vegye le a szemüvegét, asszonyom. Én is leveszem, és a szemébe meredek. Mire kíváncsi? Arra, hogy él-e a férjem? Mikor tűnt el? Három éve, egy hajókiránduláson, Olaszországban. Nápolyból indultak egy két­napos utazásra. Elsüllyedt a hajó? Nem, de ő nem érkezett meg a kikötőbe, sokan azt állították, hogy éjszaka óvat­lanul mászkált a fedélzeten, és beleeshetett a tengerbe, de én nem hiszem, nagyon szerettük egymást. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom