Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 5. szám - Bogdán László: Napok a jósirodában
Éppen arra vagyok kíváncsi, mondja zavartalanul, ha írnék, lenne-e sikere? Nem lenne, maga egyszerűen képtelen operát írni, és ami nem létezik, annak hogyan lehetne sikere? Először le kéne ülnie, meg kellene írnia, nevetek, ha esetleg megírja, akkor jöjjön vissza, s megmondom, de ami nincs, annak nem lehet sikere. S ezért kérnek háromszáz márkát, sarlatánok. Nézze, válogassa meg a szavait, maga jött, nem én hívtam, de viccelt, be akart csapni, meg akart vezetni, szórakozott velem, ezért maga nem háromszáz, hanem négyszáz márkát fizet, s majd visszajön, ha megírta végre az operáját. Elsápad, kimegy. Az úr - szólok utána, négyszáz márkát fizet, mert tréfálkozott. Bejön egy 60 év körüli, szürke kabátos férfi, meredten bámul maga elé. Arra vagyok kíváncsi, hogy milyen lesz az idén az almatermés? Uram, maga téved, eltévesztette a helyet. A szemébe nézek - igen, van hat hektár almáskertje. Honnan tudja? Ez mindegy - maga azért jött, hogy megtudja, milyen lesz idén az almatermés? Igen, ez érdekel. Nézze, én nem vagyok meteorológus, ez jósiroda, és nem a meteorológiai intézet. De mégis, nem árulná el, esetleg megduplázhatom a pénzt, ha megmondja. Csengetek. Az úr hatszáz márkát fizet, mert tudni akarja, milyen lesz az idei almatermés. Megmondtad neki? Még nem, vigyorgok, de azt hiszem, jó hírem van, nézek a férfire, akinek egyre láthatóbban remeg a feje. Szép őszünk lesz, uram, kiváló lesz az almatermés is, a haszna is szép lesz, évek óta nem volt ilyen termés. Honnan tudja? Itt csak én kérdezhetek, ha nem lesz jó a termés, visszajöhet panaszt tenni. Egyébként magától függ minden, főként az, hogy hogyan értékesíti? Honnan tudja? Ha nincs megelégedve, panaszt tehet, most pedig menjen, sokan várnak, és nem szeretem a rámenős alakokat. A legjobbat jósoltam magának, szép lesz az ősz 1994- ben, és olyan almatermés várható, amilyen már régen nem volt. Bocsánat - áll fel -, nem akartam akadékoskodni, köszönöm a jó hírt. Kezet ad, izzad a tenyere, összerázkódom az undortól, kimegy. Bejön egy piros ruhás, fiatal, fekete nő, hosszú haja libeg, rám néz, kék szemében vörös körök örvénylenek, elveszek a bíborló örvényekben. Mit akar tudni, kisasszony? Mindent, nevet rám kacéran. Mi az a minden? Maga is jól tudja, kisasszony, hogy mindent nem lehet tudni. Asszony vagyok. Nézze, asszonyom... Gertrúd, javít ki. Nézze, kedves Gertrúd asszony, mindent nem lehet tudni. Az érdekelne - pirul el, felkecskézi a lábát, ki villan egy pillanatra vörös tangája is -, hogy lesznek-e sikereim a szerelmeimnél. 11
