Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 1. szám - Füzi László: Benes hintázó angyala
Fűzi László Benes hintázó angyala" Kettőezer-tizenöt őszén láttam egy minden addigitól különböző Benes-képet. A képen a szokásos, a Benes-képeken szokásos fóliasátras tájat láttam, a fóliák tartóoszlopai mint varratok tartották össze a sátrat, a képen, mintegy a sátrak által képzett két part között viszont egy addig szokatlan jelenség tűnt fel, egy figura, talán egy hintázó figura. Amikor megláttam a képet, megéreztem, hogy valami új kezdődött Benes festészetében, s azonnal mondtam neki, ha a hasonló képekből összegyűlik egy kiállításra való, akkor azokat bemutatjuk. Benes József létrehozta, megrajzolta, megfestette, szitázta ezeket a képeket, egy kiállításra valót, pontosan kiszámítva, mennyi kép fér el ebben a teremben. Valamennyi itt látható képet erre a kiállításra készítette, s valamennyi itt szerepel először kiállításon, ennyi a történet, egyszerű történet ez, mondom. Hanem a képek láttán gondolkodhatunk erősen, mondom. Az egyik kérdés az, hogy mitől, miben újak ezek a képek a korábbi Benes- képekhez viszonyítva. Azt kell mondanom, hogy ezek a képek teljes egészében kötődnek a korábbiakhoz, mégis szinte mindenben különböznek tőlük. Talán a táj megjelenítése rokon a leginkább a korábbi képekkel, itt is látjuk a Tisza-partot, a megrepedezett, sivatagosodó alföldi tájat, de vannak új elemek is, a város fényeire való színes utalásra, az embert körülfogó szövevényre, a dróthálóra, vagy éppen az ártatlan áldozatok emlékére vitt virágok halmazára gondolok ennek kapcsán, megjegyezve, hogy Benes korábban sosem festett virágokat. Új, teljesen új ezeknek a képeknek a színvilága, de a pontosság kedvéért inkább ennek kapcsán is azt mondom, hogy a korábbi képekből kinövőén új ezeknek a képeknek a színvilága. A korábbi képek színeit a visszafogottság jellemezte, a feketére és a fehérre való redukáltság, s bár a tájképeken más színek is jelen voltak, azok mégis visszafogottak voltak, ezeken a képeken viszont a színek intenzitását, gazdagságát, áradását figyelhetjük meg. A legtöbb újdonságot azonban a képeken látható figura jelenti. Igaz, figurák, emberi alakok korábban is szerepeltek Benes képein, gondoljunk az összevissza rugdosott, pofozott gólemjeire, a Már az anyaméhben című sorozat összevarrt szemű, összevarrt szájú magzatára, ezeknek a figuráknak is megvoltak a maguk * Elhangzott Benes József Vakrepülés című kiállításának megnyitóján Kecskeméten, a Kápolna Galériában. 31
