Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 4. szám - Balázs József: Kakas; Szeder és gomba; Varjú, gőzfürdőben; Handli; Éppen olyan; Dinnyeérés; Rózsák; Bagolyszelídítő; Paradicsom; Vízimalom; Baleset; Hűség; A jó bicikli
A nyugdíjas vasutas még egyszer elolvasta a levelet. Megnézte a térképen, hogy hol van az a kimondhatatlan nevű ország, aztán megírta a választ. A szokásos első mondatok után rátért a lényegre. A szeder a hűvöst szereti, kevés napfény is elegendő ahhoz, hogy a nyár elején már szüretelni lehessen. Ahogy a térképen látom, elég meleg országban lakói, így én inkább azt tanácsolom - folytatódott a levél -, hogy ha már van valami hűvös helyiséged, akkor ne szedert termelj rajta, hanem gombát. Pár méteres helyiség elegendő, és a gombák hamar nőnek... Ha már ilyen nagy üzletember vagy, próbáld meg. Én kicsi pincémben termesztgetem, de már az unokám is azt mondta, hogy ő is gombatermelő lesz, merthogy dől a pénz... Ha a gombákról akarsz valamit hallani, írd majd meg, és szívesen válaszolok. Egyébiránt - fejeződött be a levél - szederlekvárt még én sem ettem, de mivel írtál róla, megkívántam. Esti Hírlap, XVII. évfolyam, 1972. január 9. péntek Varjú, gőzfürdőben A fekete varjú a vetésről szállt fel. Egyszerűen, magától értetődően. A varjak nem cikcakkozzák a repülésüket. Felemelkednek, s az eredetileg elképzelt irányban repülnek. Az én varjúm egyedül sétált a vetésen, mielőtt útra kelt volna. A vetés fölött, gyárkéménymagasságban füst vonul, odébb, és sokkal alacsonyabban, gőzfelhő melegíti fel a fák koronáját. A varjú megkerüli a gőzfelhőt s a szakadatlanul hömpölygő füstfolyamot. A vetés mellett óriási gyár. Betonkatedrális alumíniumtetővel. Hidegszürke szimmetrikus falfelületek. A tavaszi napfény lebegteti a gyárudvart, a piros gyárkémény pedig megnyitja a távoli hegyek-dombok ritmusát. A varjú a gyárudvar fölött lassítja repülését. Egy pillanatra elvegyül a sistergő gőzben, majd visszafordul a gyárudvar fölé. Rászáll az egyik póznára, s onnan nézi az óriási gyár tetejét, súlyosan csapódó vasajtóbejáratait. Egy kicsit még billeg a póznán, s amikor már visszanyerné egyensúlyát, elrugaszkodik a pózna tetejéről. Megáll az alumíniumtető fölött, hogy azután, szinte zuhanórepülésben maga mögött hagyja a gyárudvart, s visszatérjen a vetésre. Oda ér le, ahonnan az imént elindult. A vetést szemelgeti. Egyetlen varjú az egész határban. Az erdő szélén, a Duna kanyarulatai mellett csokrokban állnak a gyárkémények, a cementpor ponyvaszínűvé változtatta az utakat. Ha nem lennének ezek a gyárkémények, s nem tagolnák szemünknek a határt, úgy tűnne, mintha a föld összezsugorodott volna. A levegőmassza tompítja a távolságot, átalakítja a fűszál hajlását, a táj megszokott íveit. Nemrég még e gyár helyén is olyan vetés volt, mint ahol most a varjú szemel- get. A földet legyalulták, kerítést húztak, majd egy távoli országból gépeket szállítottak ide. Ha látogatók jönnek a gyárba, ezt a vetést mutatják. Egy-két éve még 40
