Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 4. szám - Balázs József: Kakas; Szeder és gomba; Varjú, gőzfürdőben; Handli; Éppen olyan; Dinnyeérés; Rózsák; Bagolyszelídítő; Paradicsom; Vízimalom; Baleset; Hűség; A jó bicikli

ilyen volt a mi gyárunk udvara is - mondják. Igaz - teszik hozzá az a búzaföld is nemsokára raktár lesz. Emberek, építőipari gépek kellenének, hogy a munkát minél előbb elkezdjük.

A fekete varjú értelmetlen gyár fölötti portyái során nyilván megérezhette ezt, s ezért próbál makacsul újra és újra körülnézni, hátha talál valami felhasználható helyet, valami zugot, ahol elhelyezkedhetne.

A vetés alig néhány hold. Az országúton távolsági autóbuszok húznak el, a kipufogócső füstje - mint a suhanó kasza - megdönti, megpörköli az út szélét. A vetés mögött csattogó-ütköző sárga vagonok állnak meg, s amikor a mozdony újra megindul, felemelkedik a varjú. Ismét a gyárudvar fölé repül. A betonpóznát elhagyja, de a gőzfelhőt nem kerüli ki. Megbillen az egyensúlya, így suhan ki a gőzfürdőből. Vajon lát-e a varjú a gőzfelhőben? A fénylő alumíniumtábla - a gyár teteje - hunyorgásra késztető éles tükör, megcsillantja a varjú szárnyát.

így emelkedik mind feljebb és feljebb. Már csak egy pont, amikor átrepül a Dunán.

Esti Hírlap, XVII. évfolyam, 1972. április 14. péntek

Handli

A tér kőasztalain újra megjelentek a fekete és fehér bábukat tologató kezek. A gyűrött táblák fölött ismét félbemaradtak a megkezdett mondatok, és a csikó ugyanolyan kiszámíthatatlan maradt, mint tavaly tavasszal. S mivel a tér egy park közepén húzódik, a madárdal és a virágzó fák, a kisarjadt fű az első igazi tavaszi délutánon megnyugtatta az ottlevőket, hogy ez az év sem lesz rosszabb, mint a többi, amelyet ezen a téren töltöttek el úgy, hogy szinte észre sem vették.

Kialakultak a párok. Többen - hazafelé tartók - megálltak egy pillanatra a sakkozó mellett, de távolabb az asztaloktól, s inkább a megjegyzéseken szórakoztak, mint a játékon.- Afganisztán, Pakisztán, a királynő tisztán - mondotta Benedek úr, aki gabonafelvásárló volt nyugdíjazása előtt. Mondókájához már nem tudott hozzáka- nyarítani még egy rímet, mert egy nyakkendős, középkorú férfi megállt előtte. A volt gabonafelvásárlónak úgy tűnt - ugyanis jókora emberismeretre tett szert még annak idején -, hogy az idegen olyan, mint egy ügyvéd.

Nem tévedett.- Én, kérem, ügyvéd vagyok. - S az ügyvéd annak rendje-módja szerint bemutatkozott. - Ez az a tér - kérdezte az ügyvéd -, ahol önök sakkozni szoktak? Ha jól látom...- Jól látja doktor úr, ha esetleg játszani akar...- No nem. Egészen más ügyben járok itt. Ismerte ön Vendel urat? Évtizedek óta itt sakkozott. Tavasztól őszig.

Az ügyvéd aztán megmondta Vendel úr vezetéknevét is, de az asztalnál ülők ilyen nevű embert nem ismertek.

41