Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 4. szám - Balázs József: Kakas; Szeder és gomba; Varjú, gőzfürdőben; Handli; Éppen olyan; Dinnyeérés; Rózsák; Bagolyszelídítő; Paradicsom; Vízimalom; Baleset; Hűség; A jó bicikli
A cipészt mulattatta a dolog. Azután meg hoztak a kakasnak száraz kenyeret, mondván: egy ilyen kakasnak mégiscsak enni kell. Mert hol van itt mező, kert, ahol kapargálhatna... Eltelt az ünnep. A kukorékolás megszűnt. A lakók megkérték a cipészt, hogy arról a bizonyos pusztáról ne csak magának: nekik is hozzon egy-egy kendermagos vagy téglapiros kakast. Csak feketét ne hozzon, mert annak nem színjátszó a tolla. A cipész - akkurátus ember lévén - a rendeléseket felírta noteszába, a kakas színét is megjelölte. Esti Hírlap, XVII. évfolyam, 1972. január 3. hétfő Szeder és gomba A két jó barát - akár a mesében - elindult, hogy szerencsét próbáljon. Éjfélkor indultak, s mire kivilágosodott, megérkeztek a folyópartra. A napfény még alig szűrődött át a fák lombján, amikor először lehajoltak. Kis csokrokba szedték a szedret. Mutatósán illesztették egymáshoz a nagy szemeket, s miután teleszedték a maguk kötötte kosarat, elindultak a városi piacra. A szeder - újdonság lévén - gyorsan elfogyott. A vasúti tiszt szép felesége például még külön is rendelt tőlük alkalmanként egy-egy kosárral, mint mondta, lekvárt főzni. A szeder árából megvették az egy napra szükséges cigarettát, kenyeret, darabka szalonnát. Jobban jártak, mintha elmentek volna napszámosnak. A két jó barát közül az egyik azonban nem tartotta kedvező perspektívának a szederszedést, a lucskos hajnali folyóparton való hajlongást. így aztán egy reggel nem a folyópartra indult, hanem Amerikába. Igaz, mint utólag kiderült, nem is biztos, hogy Amerikába ment, de hát mindenki így tartotta számon, így emlékeztek rá. A másik barát tovább hordta a szedret a piacra, a szép vasutasné is kitartóan vásárolt. Egyszer aztán - összeszedve minden erejét - előhozakodott azzal, hogy vasutas szeretne lenni. így került a vasúthoz. Aztán eltelt pár évtized. Majdnemhogy negyven év. Nyugdíjba ment, s még azon a héten levelet is kapott. A levélből kiderült, hogy írója ültetvényes egy kimondhatatlan nevű országban. Sokat gondol a hazájára, de leginkább a régi szederszedésekre. „Szeretnék egy kis szederlekvárt enni - írta a levélben -, amikor szedtük, nem ehettem, mert a lekvárhoz sok cukor kellett." A levél írója megemlítette, hogy „most már lenne pénzem cukorra, de nincs szeder". Egyébként is - folytatódott a levél -, a szeder vitaminokban gazdag, így tehát „azon gondolkodom, hogy érdemes lenne egy szederlekvárüzemet itt felépíteni". Aztán különféle szederlekvárrecepteket kért a levélíró, s a szeder termesztésével kapcsolatos tanácsokat is. 39
