Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 4. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek

hozzá méltón testes és nagy vagány volt, azonnal elkezdte neki csapni a szelet. (Nem is eredménytelenül.)

Ami egyébként a „nőügyeket" illeti, egyikünk sem panaszkodhatott. Szálainak még a gimnáziumból volt egy kapcsolata egy kislánnyal, aki nem tanult tovább, de rendszeresen találkoztak délelőttönként Pali lakásán. Emellett egy „szívbéli" ügye is volt: egy pár évvel fiatalabb, akkor még gimnazista kislány, aki menyasszonyjelöltje (később felesége) is lett. Utassynak meg még az első évből eredően, a fácánosi időszakból volt egy állandó kapcsolata: egy fiatal cukrászkislányhoz járt, s annak lakásán „helytelenkedtek". Ez nem is volt véletlen, mert az egyetem lányai, az egész bölcsészkar szelleme nagyon „prűd" volt, s a lányhallgatók zöme mereven elzárkózott a szexualitástól. Nagy kivételnek számítottak az ún. „sémita" származásúak, akiket szabadabban neveltek, és szabadosabbak is voltak. Nekem ebből a körből voltak „kalandjaim", Szalaiék újpesti lakásán találkozgattunk, de ezek a kapcsolatok érzelmileg nemigen viseltek meg, Katinkával való, rossz emlékű, ártatlan szerelmem után sokáig nem lettem igazán szerelmes. Ebbe a nyugalmi helyzetnek nevezhető állapotba kavart bele, mégpedig alaposan, a siklósi gyakorlaton töltött egy hónap.

Szép napok jártak, s mi a legelejétől kezdve felfedeztük a strandfürdőn való lógást, együtt heverésztünk a gyepre terített törülközőkön, majd pokrócokon M.-mel és húgával. Aztán hamar bővült a kör. Én, a „legszendébb", az odavezető úton leszólítottam egy helyes gimnazista kislányt, Viktóriát, majd mindjárt utána Jutkát, aki még csak akkor ment gimnáziumba. Ők is érdeklődéssel fogadták ezt, megismerkedtek a többiekkel is, s ők is csatlakoztak a gyepen kis csoportunkhoz. Viktória „beleesett" Dzsóba, Jutka meg belém - és fordítva, vagyis kölcsönösen „megszerelmesedtünk". És mivel állandóan éhesek voltunk, a lányok naponta rengeteg zsíros kenyeret hordtak ki nekünk a strandra. (Egyébként a „Központinak" nevezett étterembejártunk, de csak módjával rendeltünk, mert ellátmányunk nem volt valami bőséges. És itt adódott egy nevetséges esetünk. Nézegetve egyszer az étlapot, kiszúrtuk a „serpenyős burgonya" ételt. Egyikünk sem tudta, mit takar, de jól hangzott, s így megrendeltük. Mikor kihozták, kényszeredetten és nagyot nevettünk, hogy egyszerű paprikás krumpliról volt szó.)

Én azonban, miután Jutkát megismertem, elkezdtem egy kicsit külön életet élni társaimtól. Jutka nagyon vonzó megjelenésű, kreolba játszó arcbőrű, délies vágású arcú, ártatlan, nagy, csodálkozó és érdeklődő szemekkel megáldott kislány volt, arcát rövidre vágott haj keretezte, s egyre inkább belébolondultam. Érezni kezdtem azt a szerelmet, amire régóta vártam. Néhányszor hazakísértem, mikor egyszer csak bemutatott a családjának. Siklós egyik legjobb családjából származott, apja a gimnázium igazgatója volt, édesanyja a család dolgait felügyelte, s volt két fiútestvére. Édesapja, Ali bácsi, és édesanyja, Beba néni is jó hangulatú, kellemes, megállapodott emberek voltak, biztos anyagi viszonyok között éltek egy szép, kertes családi házban, s ha meglepetéssel is, de igazán szívélyesen fogadtak. Talán el sem tudták képzelni, hogy kislányukat egyetemista fiú kísérgeti. A két fiú is otthon volt, - a nagyobbik, Álmos (azaz Mosi) szintén egyetemi tanulmányok előtt állt, de műszaki vonalon; a kisebb meg, Zsolti, akkor ment harmadik gimnáziumba. Gyorsan szót értettem mindnyájukkal, s hamarosan, mint haza, úgy jártam hozzájuk. A virágágyásokkal szegélyezett kert közepén, a gyepes udvaron pingpongasztal állt, s nagy csatákat vívtunk a fiúk28