Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 1. szám - Pályi András: Álmok szirtje

- És te pesztráltad.- Muszáj volt.- És?- Mondom, hogy férjhez mentem.- Gratulálok.- Szültem egy kisbabát.- Babát? Épp most!- Cuki kis Petya.- Na, jól nézünk ki.- Hallod? Ez ő. Ilyenkor egyszerűen imádom. Ráadásul az a kis gribedlije! Észbontó.- Hány hónapos?- Mindjárt féléves.- És a színészet?- Mondom, betelt a pohár.- De azért nem adod föl?- Jaj, unom! Beszéljünk inkább a Saciról!- Összejártok?- Naná. Egy család vagyunk.- Engem most kizárólag a popód érdekel, te félnótás.- Hiába érdekel. Lekésted.- Téboly.- Szoptatós anya vagyok, drágám.- Örökké nem lehet babázni.- Imádok szoptatni, képzeld.- Mindig perverz voltál, az tény.- Te állat!- Jó, bocsánatot kérek.- Nem kell, Jani, úgysem hiszek már neked.- Rendesen kikosaraztál, azt meg kell hagyni. Nem gondoltam volna.- Sajna.- De jön még kutyára dér.- Mármint rám?- Fogsz még nálam szerepért kuncsorogni.- Soha. Soha többé. Nem megyek vissza a pályára, eldöntöttem. A mobilszámomat sem kellett volna megadnom a szakszervezetben. Tegnap még azt hittem, hátha. Soha, érted, soha! Anya leszek, csak anya, semmi más. Megengedhetem magamnak. Imádom az anyaságot. Jól érzem magam benne.

3.- Kézcsókom, Lea. Gyere.- Ha megengedi az igazgató úr...- Ugyan már, hagyd.- Micsoda iroda ez, atyaúristen. Óriás datolyapálmával.

23