Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 3. szám - Nyerges Gábor Ádám: A vastagabbik boríték
Nyerges Gábor Adám A vastagabbik boríték Nincs elmondható történet. Vagy hát ki tudja. Egy próbát (talán) megér. Na de melyiket vegye fel. A kérdés persze így, ha természetes (gondolati) szövegkörnyezetéből kiragadjuk, sértően banálisnak hat. Laura is tudta ezt, hogyha most valakit (a szülőkön, illetve hát: az anyján) kívül megkérdezne, kinevetnék, még a barátnők is, hiszen a két ünneplőblúz és a három fekete (azaz, az egyik inkább sötétkék) még nem egészen mini, de rövidnek már kétségtelenül rövid szoknya még szakavatott női szemmel nézve is csak alig, vagy tán semennyire sem volt megkülönböztethető. Még Anyu is ugratta egy picit, hogy ő már csak igazán tudja, mennyi őrlődéssel jár a ruhaválasztás, de mikor a végeredmény úgyis csak fekete-fehér lehet, talán enyhe túlzás napokon át azon tűnődni, hogy melyiket kell levasalni a nagy nap előtt. Kicsit mintha meglepettnek is tűnt volna, elvégre egyetlen kislánya, bár már évek óta inkább fiatal nőként, mint gyermekként figyelt az öltözködésre, eddig még sosem pepecselt ennyit. Sejtette, hogy mindez megváltozik majd, ha Laura (reményei szerint tizenhat éves kora előtt még nem, de onnantól majd természetszerűleg) sminkelni is kezd, de ez a mostani felfokozott izgalom sehogy sem volt magyarázható. Pedig átérezte ő, a lányánál még talán sokkal inkább is, hogy milyen jelentőséggel bír az a bizonyos nap. Elvégre mikor ideköltöztek, még Laura megszületése előtt pár évvel, ebbe a településből csak pár éve várossá előléptetett kis községbe, ez volt az első aggasztó gondolata, hogy szép, szép ez az egész, a kert, a jó levegő, a csend, na de hogy fog innen bekerülni, majd ha lesz, a gyerek vagy gyerekek valami jobb gimnáziumba, és főleg egyetemre. Nem volt könnyű megmagyarázni tíz, majd tizenkét, majd (és főleg) tizenhárom-tizennégy éves lányának, hogy neki miért kell picit mindig többet és alaposabban tanulni, mint (az egyébként korántsem rossz) iskolában bárkinek, miért vesznek neki a tankönyvek mellé másik tankönyveket is, miért kell a kötelező és ajánlott olvasmányok mellett további, még az irodalmat amúgy szerető kamaszlányoknak is unalmas, és ebben a korban teljesen érdektelen regényeket is elolvasnia. Főleg úgy, hogy hamis (mert hogy valójában különösebb ok nélküli) kisebbrendűségi érzést sem akart plántálni a gyerekbe, nem akarta, hogy pont őmiatta majd úgy nézzen a szülővárosára (településére), mint holmi elmaradott putrira, ahonnan feltétlen ki kell törni, elvégre kulturált, szép hely ez, művelt, tisztességes, jó emberekkel, jobb levegővel, közbiztonsággal és élhetőbb környezettel, mint amit a főváros talán valaha is fel tudna mutatni. De sikerült, közös, családi munkájuk eredményeképp végül megjött nyáron a levél, ahogy csak leghőbb vágyaikban tudták elképzelni, a vastagabbik boríték, melyben Kovács Laurát örömmel értesítették, hogy felvételt nyert a Világlegjobb Gimnáziumba, ahol ekkor és ekkor jelenjen meg a beiratkozásra, ekkor lesz a hivatalos tanévnyitó ünnepély, de még előtte a gólyatábor, ami 86
