Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 3. szám - Nyerges Gábor Ádám: A vastagabbik boríték
pedig itt és itt lesz és. Ekkor, ennél az ésnél állt meg Laura először az önfeledt és a megkönnyebbült, boldog üvöltéstől jócskán hadaró olvasásban, mert hogy a költségek következtek. A gólyatábor ára ennyi és ennyi, benne foglalva az egyhetes szállás (napi két étkezéssel, melyen felüli igényeiről, tehát értsd: a reggeli és esetleges uzsonna luxusáról, már mindenki maga gondoskodjon), melynek árát eddig és eddig postai csekken vagy banki átutalás formájában lehet befizetni, valamint ezenfelül szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy a gyerek (ha még nem rendelkezik vele) szerezze be az alábbi, esetlegesen szükséges eszközöket. És innentől a felsorolás, hogy hálózsák (strandolás esetén: fürdőruha, naptej és szúnyogriasztó), alapvető gyógyszerek, kulacs, túracipő és valamilyen kényelmesebb is, esetleges hideg napok esetére pulóver, kabát és esőkabát, bár faházban fognak lakni, a túrázáshoz könnyen felállítható és leszedhető sátor, műanyag evőeszközök, konzervnyitó és bicska, elemlámpa, ásvány- és növényminták gyűjtéséhez légmentesen lezárható műanyag dobozok, iránytű és gumicsizma - Laura nem is olvasta tovább. Mármint magában sem, mivel a lista kezdeténél már azonnal berekesztette a hangos olvasást, csak rávágta, hogy jó, őt ez nem érdekli, úgyse megy, de a családot persze igen, Anyu és Apu egyszerre nyúltak a levélért és torzult el az arcuk a vég nélküli, a következő oldalra is átnyúló listát és instrukciósort olvasva. Dehogynem mész, ezeknek úgy a harmada megvan, a többit meg majd összeszedjük, amit nem tudunk kölcsönbe, azt megvesszük. Volt ráció az érvelésben, egyrészt, ha majd összejön (márpedig épp ez a levél nyújtott majdnem teljes körű garanciát arra nézvést, hogy valóban sikerülni fog) az egyetem, ott is lesz majd gólyatábor, meg nyilván addig is egy csomó további kirándulás - és hát korábban is szükség lett volna már a felsorolt vackok közül egy-kettőre, bár az általános iskolai erdei iskolához beszerzett egy-két dolog is nagyrészt inkább tűnt felesleges kiadásnak, mint hasznos vételnek, elvégre a gyerekek nagyrészt csak elmentek pár napra ide-oda, ahol aztán egyszer-kétszer sétáltak tanulmányi jelleggel, megnézve különböző, évről évre, bár mindig máshova utaztak, teljesen egyformának tűnő helyi nevezetességet, templomokat, dombokat, múzeumokat, ehhez pedig bőven elegendő volt pár napi ruha, néhány szendvics és piros alma, meg egy másfél literes műanyag üveg. És akkor jött az elkerülhetetlen, több mint egy óra hosszan tartó vita (némi szolid pityergéssel anya és lánya részéről is), hogy Laura csak ne szenvedjen hiányt semmiben, ezért tanult erőn felül nyolc éven keresztül. De Laura nem ezért tanult, mint mondta, nem a hülye táborozásért megy a Világlegjobb Gimnáziumba, de azért csak menjen el, nem kötheti mindig maga mellé a családja, nem akarják megfosztani az élményektől (itt jött az első pityergés), nem akarnak elnyomó, hárpia szülők lenni, akik magukhoz láncolják az egyszem lányukat. De Laura meg szarik erre, mármint nem rájuk, sietett gyorsan pontosítani, ha ő akar bárhova is menni (mint eddig is mindig), legyenek csak teljesen nyugodtak Anyuék, ő majd szól. De itt nem erről van szó, arról nem is beszélve, hogy így lemarad az első találkozásokról, az évnyitó napján nem fog ismerni senkit, mások addigra összebarátkoznak, a tanárok közül is megismernek párat, talán már ott ki is alakul, hogy kik lesznek a protekciósok. De ne kezdje már ezt Anyu, megint ezt a paranoiás hülyeséget, hogyha ő nincs ott az esti szalonnasütésnél, akkor majd 87
