Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Beke József: Archaikus elemek Arany János költői nyelvében

Arany A betyár című versben így beszélteti és evvel is jellemzi hősét:

Van paripám, én szőröztem magamnak

Mintha ez a szőröz szóalak „mögtetszött" volna Aranynak, máshol is leírja - igaz, meg igekötővel! -, olyan versben, ahol nem a szereplőre jellemző, hanem a szóban forgó dolog megkaparintásának módjára:

Kis áldozat a hazaér'

Meg nem árt:

Megszörözném minden évre

A naptárt (Arkádia-féle 8. vsz.)

Keresztury Dezső szerint „Arany az irodalmi nyelvnek olyan összegezésére törekedett, amely a felhalmozódott nyelvi kifejező-készletekből mindent magába foglal, ami az élet teljes, művészileg felfokozott s elrendezett gazdagságát a nemzet minden tagja, rétege számára elérhetővé, megérthetővé teszi. A népnyelvből tehát azt, amit több nyelvjárásban is használnak, vagy ami különös kifejezőerővel bír..."

Az alábbi példa - bizonyára Kőrösről való, mert gyerekkoromban én is hallottam - azt bizonyítja, hogy az ilyen „különös kifejezőerővel bíró" nyelvjárási formát lelkesen fölhasználta Arany. A Buda halála XI. énekének 7. versszakában a címszereplő így dicsekszik:

„Arany ez! - mond - kincs ez! - van nekem is, lá’-é!*

Nem koldustanya még Buda vén királyé!

s ehhez így találjuk a költő megjegyzését: *Lá'-é vagy lá’-e. Valóban így ejtik Tisza Duna közt, a ládd-e rövidítést még inkább megrövidítve. S a poézis ne használhatná az ilyet alkalmilag? Másutt kapva kap az ilyen hangzatos rövidítéseken. Arany J. Ezzel mintegy indokolja és megvédi az összes hasonló, az irodalmi nyelvhasználattól eltérő kifejezés alkalmazását a művészi archaizálás érdekében, éppen ezért nem véletlen, hogy az ebben a fejezetben közölt idézetek vagy népi alakokat jellemeznek, vagy történeti tárgyú elbeszélő művekből származnak.

Persze az igazság kedvéért ki kell mondani, hogy az ö-ző szóalakok használata nem jellemző Arany nyelvére, illetve csak igen szórványosan fordul elő itt-ott, s - mint föntebb láttuk - leginkább az egyhangúság elkerülése végett vagy - mint az alábbi kivételes esetekben - a rím kedvéért:

Vereb árnyékába szalma nyilat lőttem,

Vén fa csikorgással tarsolyt teli szödtem... (Buda halála X. é. 98. vsz.)

Nem tudja egyik sem, ha kivel súg össze,

Hogy azt is arannyal Buda környéközte! (Buda halála XI. é. 56. vsz.)

Most is látni Bata és Hamzsabég között

A sok dombot, hová e had temetközött (Csaba királyfi VI. é. 6. vsz.)

59