Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 3. szám - Beke József: Archaikus elemek Arany János költői nyelvében
Az öröm, hogy itt vagy, képtelen reménnyel Csalogat: ki tudja, hát ő nem jön-é el?... Hátha eljő - s dalland! (Egressy Gábornak 9. vsz.) Ha durva kézzel gyönge lantod Kemény sziklához paskolandod: Hármonia kel-é? (A dalnok búja 10. vsz.) Soha ilyen gyászos nem leend végzeted (Czakó sírján 5. vsz.) Igen ritkán az is előfordul, hogy az előbbiekhez némileg hasonló szóalak nem a jövő idő, hanem (idegen nyelvi mintára) inkább valamely cselekvés céljának megnevezésére szolgál: „...elindúlt, / Új maradást, új hont keresendő [= azért, hogy keressen] széles e honban" (Az elveszett alk. II. é. 245. sor). Az alábbi példák azt mutatják, hogy Arany verseiben helyüket találják az ilyen, a népies közbeszédben előforduló rövidített szóalakok is: Ha ő egyszer kimondja, várhadd: Lesz jégeső, a víz megárad (Népnevelés 5) Kiféle? miféle? címerén olvashadd (Toldi szerelme VII. é. 57. vsz.) Most tehetd ablakba: húsa és kövére Szépen nő naponkint anyja örömére... (Toldi II. é. 11. vsz.) Nem lát'd - de hisz' hogy látnád - a napot? Hanem fiiled van egy pár: hallhatod (Bolond Istók I. é. 56. vsz. 9 Nekünk, a mi tájnyelvi egységünk, az úgynevezett ö-ző nyelvjárás ismerőinek érdekes lehet az a kérdés, hogy Arany költői nyelvére hatott-e az a sajátos beszédmód, amelyet Nagykőrösön és kirándulásai alkalmával itt, Kecskeméten is hallott ő, aki - mint az eddigiekből is láthattuk - élénken érdeklődött a magyar nyelv minden jelensége, megnyilvánulása iránt, s fel is használta művészi céljai érdekében a tájnyelvi jelenségeket. Ha meggondoljuk, hogy Aranyt élete során milyen területi nyelvváltozatok befolyásolhatták, azt mondhatjuk: gyermek- és ifjúkorát nagy vonásokban egységes nyelvi környezetben töltötte, hiszen Nagyszalontán kívül csak a Tiszántúlon töltött jelentősebb időszakokat. Harmincötödik életévében járt már, amikor 1851 őszén Nagykőrösre érkezett, és a nagyszalontaitól jócskán eltérő, jellegzetesen ö-ző nyelvi környezetbe csöppent. Csaknem egy évtizedet töltött itt, de jellemző, hogy bár bizonyára ismerte Petőfinek a „Hírős város az aafődön Kecskemét..." kezdetű versét, mégis, az éppen általa nevezetessé vált - mert őt két szép vers 57
