Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Beke József: Archaikus elemek Arany János költői nyelvében

Hasonlóan különleges szóalakokat találhatunk a lát ige variációi között is. A régies múlt idejű szóalakok közül a magánhangzós (lát«, néze, látó, nézé) jelűek természetesen igen gyakoriak a versekben, hiszen Arany korában ugyanolyan elfogadottak voltak az irodalmi nyelvben, mint a ma általánosan használt -f-s alakok: látott~láta valamit, illetve: látta~látá azt. Ritkábbak, de éppen ezért jobban érzékeltetik az elmúlt idők magyar nyelvhasználatát a -na, -ne toldaté régies múlt idejű alakok:

Annyit mégis mond az írás,

Hogy legjobban ittanak,

Akik a jelen juhhajtás

Ellenére szóltanak (A dévaványai juhbehajtás 466. sor)

Az nap örömére víttanak egymással (Toldi szerelme VII. é. 37. vsz.)

De csak a kicsinyek s együgyűek

Jöttének ám (Az elveszett alk. VII. é. 399. sor)

Hunyadiak, Rákócziék, Bethlenek

Idestova már mesévé lettenek (Van-e olyan... 3. vsz.)

Már Arany korában is régiesnek számít, ma pedig egészen szokatlan az -and, -end időjelű igealak, amely valaha a jövő idejű cselekvés kifejezésére szolgált nyelvünkben. (Mai nyomát láthatjuk az ilyen szavakban: jövendő, elvégzendő; leendő stb.) Az elveszett alkotmány VI. énekének legvégén ezt írta a költő:

Mint ment a nehéz csata véghez,

A mindjárt követő énekben elénekelem, ha Pártfogolom, a múzsa-leány, megadandja segélyét

Tehát reménykedik abban, hogy a Múzsa majd meg fogja adni a segítséget. Ugyanígy az elavult jövő idejű igealakot láthatjuk ezekben az idézetekben (amelyek közül az első korán elhunyt barátját, Petőfit szólítja meg):

Oh! ha tán sok évek, tán lehúnyt századok Múltán visszatérendsz, öltve más alakot:

Legyen boldog e nép s örömed oly tiszta,

Hogy ne kívánkozzál többé mennybe vissza!

(Névnapi gondolatok 11. vsz.)

...miért a honfi vére Folyt sfolyand piros mezőn,

Megnyirbálni zöld asztalnál A borostyánt tiltva lön? (Április 14-én 3. vsz.)

56