Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Beke József: Archaikus elemek Arany János költői nyelvében

Azér' szállong turul s ölyű,

Mert holnap ilyenkor, halott,

Százezrivel fog veszni ott (Keveháza 1. vsz.)

Itt is érdemes megjegyezni, hogy Arany szemében a vers nem csupán olvasmány, hanem hangzásbeli élmény, tehát a költemény nem a szemnek, hanem inkább a fülnek szól, mint valaha az ősköltészet, amit nem is írtak le, csak mondtak és hallgattak. Ezért írja (a Vojtina levelei... 2. részének végén) mások rossz ragrímeiről megrovóan: „mert szemnek írunk".

De valószínűbb, hogy az alábbi tájba', cserbe', pácba' szóalakok éppen a hétköznapi kedélyesség érzékeltetésére szolgálnak (mint itt a „hítta" is):

Ej, ej, garázda tél apó!

Ki ördög hítta kelmedet,

Hogy sz. Mártonnap tájba' hó Borítja házi telkemet? (Téli vers 1. vsz.)

...nem szép tőlem

Cserbe' pácba' hagyni mást (Szerkesztői levél Jókaihoz 4. vsz.)

Ha megvizsgáljuk némely igen gyakori igénk összes ragozott alakjának előfordulását az Arany-versekben, bizony bőven találunk olyan formájúakat, amelyek az irodalmi nyelv mai normáitól eltérnek, és a népnyelv vagy a tájnyelv körébe tartoznak. Például a megy ige ilyen alakvariációi is előfordulnak (beleértve az igekötős alakokat is): mégyek (kétszer); mék (1); méssz (6); megyen (56) mégyen (19); mén (7); mengyen (1); mennjen (1). Az ige mégy és mész alakja egyenlő számban, 2-2 esetben szerepel.

Haza, jámbor gótok tanyáira, mék én (Buda halála XI. é. 18. vsz.) Én pedig elmégyek a messzi keletre (Toldi szerelme VI. é. 16. vsz.) Kedves komám asszony kezét tördelve sír:

„Sándor, ha te elmész, engem elnyel a sír",

Mégis elhagyod őt, s oly tüzelve méssz el (Episztola Petőfihez)

Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!"

És kártya perdül, kártya mén (Híd-avatás)

Iszom a vendégért. Velem iszik minden;

Akkor lenyugodni kiki haza mengyen. (Buda halála VIII. é. 13. vsz.)

IIda, miként győztes, kacag vala fennyen. Hallá Buda e zajt; oda kell hogy mennjen (Buda halála IX. é. 65. vsz.)

Ugyanígy gyakran találkozhatunk Arany verseiben az alszik ige ilyen variációival is: aluszik (1); aludni (2); alunni (19); alva (1); aludva (19); aludván (1); a múlt idejű alakot pedig többször is így írja: alutt (2); elalutt (2); kialutt (1), sőt ez a főnév is előfordul: aluttvér.

55