Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Beke József: Archaikus elemek Arany János költői nyelvében

azok a végükön kissé megrövidített szóalakok, amelyek a kötetlen közbeszédben szokásosak mintegy a kiejtés megkönnyítése érdekében:

Nyiss ablakot, szép leányzó!

Hideg szél fú, esik a hó,

Fázom itt a házereszbe':

Nyisd ki hamar és eressz be. (Az egri leány II. rész 2. vsz.)

A világ egy rozzant csárda,

Rossz menedék télbe', nyárba';

Télbe' fázol, nyárban ázol:

Mégis benne éjszakázol. (A világ 5. vsz.)

Azt gondolhatnánk e fönti példák alapján, hogy a költőt a szóvégi mássalhangzó elhagyására a sorvégi rím „kényszeríti". Arany esetében inkább azt mondhatjuk: a költő bizonyos helyeken ezt a közbeszédbeli formát is felhasználja rímalkotásra. De korántsem csupán erre használja, hiszen Arany verseiben ez a szóalak: azér' összesen 27-szer fordul elő, az ez ér’ pedig 7-szer, és mind a 34 esetben ezek a sor belsejében vannak! Tehát azt kell mondanunk, hogy ezeket az irodalmi nyelvben szokatlan formákat tekinthetnénk „pongyolaságnak", ha iskolai dolgozatban fordulnának elő, nem pedig költői műben, ahol az alkotó azért írta úgy, mert csakis úgy találta legjobbnak. Talán éppen azért, mert a népi szereplő jellemzésére szolgál:

Betekint a Dübögőbe, kérni egy italt,

Van neki ott embersége, mig pénzébe’ tart (Magyar Misi 4. vsz.)

A stilisztika elismert értékei között tartjuk számon a „jóhangzás" követelményét is. Ennek rokonaként foghatjuk föl azt, hogy a költő kerüli a nehezen kiejthető, „nyelvtörő" hangtalálkozásokat. Az alábbi példákban valószínűleg az is szerepet játszik, hogy három mássalhangzó torlódását lehetőleg mellőzi a költő a simább, könnyebb kiejtés végett:

Csak az isten tudja, mér' rí. (Tengeri-hántás 8. vsz.)

Fű-fa zöldje azér' hajt csak

Hogy, mit sírva megsóhajtsak,

Több legyen majd, ha lehull. (Kies ősz 5. vsz.)

De maga korántsem ivott azér' sokat (Daliás idők I/III. é. 21. vsz.)

Úgy járt, ha borér' ment, hogy ne kelljen várni,

S úgy hozott, hogy kétszer sose kelljen járni.

(Daliás idők I/III. é. 20. vsz.)

Azér’ vijjog a keselyű,

54