Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 1. szám - Térey János: Cserszömörceszezon
Térey János Cserszömörceszezon Vasárnap délelőtt látom, hogy Borombovics átküldte a rekláminzertet. Ma megy először adásba. A tévé naponta tízszer fogja leadni, nekem máris állandóan ott a fülemben a hangja: „A Káli holtak ízig-vérig túlélőhorror, lenyűgöző kalandsorozat Borombovics Gézától, a Cián és encián rendezőjétől, A Marina-parti lányok producerétől." Tavaly még babakocsin toltam a kislányomat a játszótérre, idén már kéz a kézben megyünk a hegyoldalba. Ha a próbaidőszak sűrűsödik, egyre ritkábban sikerül egy ilyen apás hétvégét összehoznunk. Igaz, mindez az anyján meg annak a barátján is múlik; elég gyakran utaznak, ahogyan én is. Forgó, libikóka, hinta, megint a forgó. Egy kisfiú szép szóra sem adja oda a lányomnak a motorját, egy másik lelkesen, kérés nélkül kínálja neki. Mindig a másé kell. Kérdeztem, hozzuk-e a motort, de ő nem és nem!, pedig van otthon - náluk és nálam - legalább három darab, plusz tricikli, bicikli, különböző színűek és méretűek. Ha nem tetszik neki valami, hanyatt veti, földhöz vágja magát, de most megússzuk hiszti nélkül. Az egyik anyuka lefegyverzően aranyos, a másik őrült, akihez szólni sem lehet. Egy apuka indokolatlanul mogorva. Olyan, mintha Bókay, a fociedző lenne harmincöt éves, sértett és rosszkedvű kiadásban. A három kislányával meg a fakó feleségével pont úgy ülnek ott, mint egy disz- funkcionális család Franzennél. A papa nyilván nárcisztikus, a mama meg neu- raszténiás. Az egyik lányból telemarketinges lesz, a másikat nyilván megbabonázza egy anarchista csoport karizmatikus vezetője. A harmadikuk sorsába, aki eleve önbizalomhiányos alkat, nem merek belegondolni. Nézem a többi, hozzám hasonlóan magyarázó, bukdácsoló, fölcsattanó szülőt, és vegyeseket gondolok róluk. Néha keményeket. Pedig nincs jó véleményem az impresszionista ítélkezésről. És nem járunk ide annyiszor, hogy név szerint ismerjük egymást. Aztán csak állok, amíg el nem szégyellem magam a saját fekete gondolataim miatt. Máskor meg csak állok, és szégyellem magam a saját hülyeségem miatt (ha éppen én nem vagyok ura a helyzetnek, és mások gondolnak rólam keményeket). Renáta szól, hogy pisilnie kell, lóhalálban intézkedem, de máris eláztatta a macskanadrágját. A szobatisztaság híveként pelenka nálam éjszakára sincs. Van viszont rutinom, hoztunk tartalékot, de mindent cserélnem kell, a felsőjét is. Leülök a padra, szemben a János-heggyel. Renáta ajtókat nyitogat-csukogat a faváron, ki-be bújik, hosszú tízpercekre tűnik el, főleg nála idősebb fiúkkal barátkozva. Részlet a Káli holtak dmű regényből 12
