Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Hász-Fehér Katalin: „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli” – Az Arany-ábrázolások jelentéséről

készült metszet áll46, de Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című, 1887 és 1901 között megjelent sorozatban is egy erről készült, nem túl jó fametszet kapott helyet Morelli Gusztávtól.47 48 Soltészné Szilárd Kató szerint Arany alakja e képen „a jellegzetesen magyar típust" testesíti meg, azt, amely „a magyar anyafóld vonzó közelében leli meg igazán önmagát".48 Ez a jellemzés magyarázza a kép népszerűségét: Arany itt a magyarság (a magyar faj) valamiféle őseredeti allegóriájaként értelmeződik.

Dánielisz Endrétől tudni, hogy a máramarosi születésű, többek között Aradon, Budán, Munkácson is működő autodidakta, amatőr festő, Zahoray János (1835- 1909) 1866-ban megfestette volna Aranyt, s Arany állítólag modellt is ült neki, sőt szívesen fogadta a fiatal művészt.49 A fejet a történet szerint Pesten rajzolta Zahoray, majd Aradon végezte be a képet. Yánó Dalma vette meg tőle, majd 1910-ben a Haas család birtokába került, s tőlük az 1950-es évek végén a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum vásárolta meg. A kép 40*30 cm nagyságú, és a jobb alsó sarokban a név és a dátum is ott áll. Dánielisz Endre a nem túl jól sikerült portréban Aranyt jellemzően irodalmárként látja:

„Viszont igen sikerült Arany emberi jellemzése. Őzbarna szemében, távolba merülő tekintetében melegség, üde tisztaság tükröződik, s korábbi létbizonytalanságot felváltó irodalmi tervek optimizmusa. Az arc és az ing világos színei élesen válnak ki a sötét háttérből. Könnyed testtartása a lelki harmóniának külső kifejezése. Nagy kár, hogy a művész a kép alapozásakor nem számolt a festék színének elváltozásával..."

A Dánielisz-tanulmány mellékleteként közölt fekete-fehér fotó azonban érdekes eltérést mutat az arc, a fej külseje és Arany 1860-as években keletkezett portréi között. Aranynak ez idő tájt teltebb volt az arca és alakja, rövidebb a bajusza és barázdáltabb a homloka. Zahoray alakja ellenben erősen hasonlít Barabás 1856- os rajzához. Az arc életkora, az alak öltözéke, a kihajtott fehér inggallér is erre utal, így az aradi művész nagy valószínűséggel mégsem élő Arany-modell után dolgozott. A kép reprodukcióját egyébként Dánielisz kötetén kívül más helyen nem közölték, illusztrációra nem használták. Hogy hitelessége körül vita zajlott, arra Csányi László utal 1990-ben, és úgy véli, még ha modell utáni alkotás lenne is, igen gyenge mű, és legfeljebb kuriózumként érdemel figyelmet.50

Az MTA Kisfaludy Társaság-szobájában függő jelzetlen Arany-portrét Soltészné Szilárd Kató azonosította - elsősorban a Fraknói Vilmos-képpel való hasonlóság alapján - Kovács Mihály festőművész 1869-es munkájaként. A portré

46 Arany János hátrahagyott iratai és levelezése, Második kötet, Prózai dolgozatok, Budapest, Ráth Mór, 1889.

47 IX. kötet (Magyarország III. kötete), Budapest, Magyar Királyi Államnyomda, 1893.

48 Soltészné 1935, 57.

49 Dánielisz Endre: Három Arany-portré, i. m., 79-80. és uő: Hol van a temesvári Arany-portré? Korunk, 1969, 516.

50 Csányi László: Arany János, ahogy a kortársak látták, Tolnatáj l(1990)/25, szept. 22., 6.

13